1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:

2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?

5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!

6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!

7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!

8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!

11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!

12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.

15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.

16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.

18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!

20

21

22

23

24