1 Et comme [Jésus] regardait, il vit des riches qui mettaient leurs dons au tronc.
2 Il vit aussi une pauvre veuve qui y mettait deux petites pièces [de monnaie].
3 Et il dit : certes je vous dis, que cette pauvre veuve a plus mis que tous [les autres].
4 Car tous ceux-ci ont mis aux offrandes de Dieu, de leur superflu; mais celle-ci y a mis de sa disette tout ce qu'elle avait pour vivre.
5 Et comme quelques-uns disaient du Temple, qu'il était orné de belles pierres, et de dons, il dit :
6 Est-ce cela que vous regardez? les jours viendront qu'il n'y sera laissé pierre sur pierre qui ne soit démolie.
7 Et ils l'interrogèrent, en disant : Maître, quand sera-ce donc que ces choses arriveront? et quel signe y aura-t-il quand ces choses devront arriver?
8 Et il dit : prenez garde que vous ne soyez point séduits; car plusieurs viendront en mon Nom, disant : c'est moi [qui suis le Christ]; et même le temps approche; n'allez donc point après eux.
9 Et quand vous entendrez des guerres et des séditions, ne vous épouvantez point; car il faut que ces choses arrivent premièrement, mais la fin ne sera pas tout aussitôt.
10 Alors il leur dit : une nation s'élèvera contre une autre nation, et un royaume contre un autre royaume.
11 Et il y aura de grands tremblements de terre en tous lieux, et des famines, et des pestes, et des épouvantements, et de grands signes du ciel.
12 Mais avant toutes ces choses ils mettront les mains sur vous, et vous persécuteront, vous livrant aux Synagogues, et vous mettant en prison; et ils vous mèneront devant les Rois et les Gouverneurs, à cause de mon Nom.
13 Et cela vous sera pour témoignage.
14 Mettez donc en vos cœurs de ne préméditer point comment vous aurez à répondre;
15 Car je vous donnerai une bouche et une sagesse, à laquelle tous ceux qui vous seront contraires, ne pourront contredire, ni résister.
16 Vous serez aussi livrés par vos pères et par vos mères, et par vos frères, et par vos parents, et par vos amis; et ils en feront mourir plusieurs d'entre vous.
17 Et vous serez haïs de tous à cause de mon Nom.
18 Mais un cheveu de votre tête ne sera point perdu.
19 Possédez vos âmes par votre patience.
20 Et quand vous verrez Jérusalem être environnée d'armées, sachez alors que sa désolation est proche.
21 Alors que ceux qui sont en Judée, s'enfuient aux montagnes; et que ceux qui sont dans Jérusalem, s'en retirent; et que ceux qui sont aux champs, n'entrent point en elle.
22 Car ce seront là les jours de la vengeance, afin que toutes les choses qui sont écrites soient accomplies.
23 Or malheur à celles qui seront enceintes, et à celles qui allaiteront en ces jours-là; car il y aura une grande calamité sur le pays, et une grande colère contre ce peuple.
24 Et ils tomberont sous le tranchant de l'épée, et seront menés captifs dans toutes les nations; et Jérusalem sera foulée par les Gentils, jusqu'à ce que les temps des Gentils soient accomplis.
25 Et il y aura des signes dans le soleil et dans la lune, et dans les étoiles, et une telle détresse des nations, qu'on ne saura que devenir sur la terre, la mer bruyant et les ondes.
26 De sorte que les hommes seront comme rendant l'âme de peur, et à cause de l'attente dès choses qui surviendront dans toute la terre; car les vertus des cieux seront ébranlées.
27 Et alors on verra le Fils de l'homme venant sur une nuée avec puissance et grande gloire.
28 Or quand ces choses commenceront d'arriver, regardez en haut, et levez vos têtes, parce que votre délivrance approche.
29 Et il leur proposa cette comparaison : voyez le figuier et tous les [autres] arbres.
30 Quand ils commencent à pousser, vous connaissez de vous-mêmes, en regardant, que l'été est déjà près.
31 Vous aussi de même, quand vous verrez arriver ces choses, sachez que le Règne de Dieu est près.
32 En vérité je vous dis, que cette génération ne passera point, que toutes ces choses ne soient arrivées.
33 Le ciel et la terre passeront, mais mes paroles ne passeront point.
34 Prenez donc garde à vous-mêmes, de peur que vos cœurs ne soient appesantis par la gourmandise et l'ivrognerie, et par les soucis de cette vie; et que ce jour-là ne vous surprenne subitement.
35 Car il surprendra comme un filet tous ceux qui habitent sur le dessus de toute la terre.
36 Veillez donc, priant en tout temps, afin que vous soyez faits dignes d'éviter toutes ces choses qui doivent arriver; et afin que vous puissiez subsister devant le Fils de l'homme.
37 Or il enseignait le jour dans le Temple; et il sortait et demeurait la nuit dans la montagne qui est appelée des oliviers.
38 Et dès le point du jour, tout le peuple venait vers lui au Temple pour l'entendre.
1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.
2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.
10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.
12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.
14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.
18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.
20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.
21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.
22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.
27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:
35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!
37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.
38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.