1 Or Jésus étant rempli du Saint-Esprit s'en retourna de devers le Jourdain, et fut mené par la vertu de l'Esprit au désert.

2 Et il fut tenté du diable quarante jours, et ne mangea rien du tout durant ces jours-là, mais après qu'ils furent passés, finalement il eut faim.

3 Et le diable lui dit : si tu es le Fils de Dieu, dis à cette pierre qu'elle devienne du pain.

4 Et Jésus lui répondit, en disant : il est écrit : que l'homme ne vivra pas seulement de pain, mais de toute parole de Dieu.

5 Alors le diable l'emmena sur une haute montagne, et lui montra en un moment de temps tous les Royaumes du monde.

6 Et le diable lui dit : je te donnerai toute cette puissance et leur gloire; car elle m'a été donnée, et je la donne à qui je veux.

7 Si tu veux donc te prosterner devant moi, tout sera tien.

8 Mais Jésus répondant, lui dit : va arrière de moi, satan; car il est écrit : tu adoreras le Seigneur ton Dieu, et tu le serviras lui seul.

9 Il l'amena aussi à Jérusalem, et le mit sur la balustrade du Temple, et lui dit : si tu es le Fils de Dieu, jette-toi d'ici en bas.

10 Car il est écrit qu'il ordonnera à ses Anges de te conserver!

11 Et qu'ils te porteront en leurs mains, de peur que tu ne heurtes ton pied contre quelque pierre.

12 Mais Jésus répondant, lui dit : il a été dit : tu ne tenteras point le Seigneur ton Dieu.

13 Et quand toute la tentation fut finie, le diable se retira d'avec lui; pour un temps.

14 Et Jésus retourna en Galilée par la vertu de l'Esprit, et sa renommée se répandit par tout le pays d'alentour.

15 Car il enseignait dans leurs Synagogues, et était honoré de tous.

16 Et il vint à Nazareth, où il avait été nourri, et entra dans la Synagogue le jour du Sabbat, selon sa coutume; puis il se leva pour lire.

17 Et on lui donna le Livre du Prophète Esaïe, et quand il eut déployé le Livre, il trouva le passage où il est écrit :

18 L'Esprit du Seigneur est sur moi, parce qu'il m'a oint; il m'a envoyé pour évangéliser aux pauvres ; pour guérir ceux qui ont le cœur froissé.

19 Pour publier aux captifs la délivrance, et aux aveugles le recouvrement de la vue; pour mettre en liberté ceux qui sont foulés; et pour publier l'an agréable du Seigneur.

20 Puis ayant ployé le Livre, et l'ayant rendu au Ministre, il s'assit; et les yeux de tous ceux qui étaient dans la Synagogue étaient arrêtés sur lui.

21 Alors il commença à leur dire : aujourd'hui cette Ecriture est accomplie, vous l'entendant.

22 Et tous lui rendaient témoignage, et s'étonnaient des paroles [pleines] de grâce qui sortaient de sa bouche; et ils disaient : celui-ci n'est-il pas le Fils de Joseph?

23 Et il leur dit : assurément vous me direz ce proverbe : médecin, guéris-toi toi-même; et fais ici dans ton pays toutes les choses que nous avons ouï dire que tu as faites à Capernaüm.

24 Mais il leur dit : en vérité je vous dis qu'aucun Prophète n'est [bien] reçu dans son pays.

25 Et certes je vous dis qu'il y avait plusieurs veuves en Israël, du temps d'Elie, lorsque le ciel fut fermé trois ans et six mois; de sorte qu'il y eut une grande famine par tout le pays.

26 Et toutefois Elie ne fut envoyé vers aucune d'elles, mais seulement vers une femme veuve dans Sarepta de Sidon.

27 Il y avait aussi plusieurs lépreux en Israël du temps d'Elisée le Prophète; toutefois pas un d'eux ne fut guéri; mais seulement Naaman, qui était Syrien.

28 Et ils furent tous remplis de colère dans la Synagogue, entendant ces choses.

29 Et s'étant levés, ils le mirent hors de la ville, et le menèrent jusqu'au bord de la montagne sur laquelle leur ville était bâtie, pour le jeter du haut en bas.

30 Mais il passa au milieu d'eux, et s'en alla.

31 Et il descendit à Capernaüm, ville de Galilée, et il les enseignait là les jours de Sabbat.

32 Et ils s'étonnaient de sa doctrine; car sa parole était avec autorité.

33 Or il y avait dans la Synagogue un homme qui était possédé d'un démon impur, lequel s'écria à haute voix,

34 En disant : ha! qu'y a-t-il entre nous et toi, Jésus Nazarien? Es-tu venu pour nous détruire? je sais qui tu es, le Saint de Dieu.

35 Et Jésus le censura fortement, en lui disant : tais-toi; et sors de cet homme. Et le diable après l'avoir jeté avec impétuosité au milieu [de l'assemblée] sortit de cet homme, sans lui avoir fait aucun mal.

36 Et ils furent tous saisis d'étonnement, et ils parlaient entre eux, et disaient : quelle parole est celle-ci, qu'il commande avec autorité et avec puissance aux esprits immondes, et ils sortent?

37 Et sa renommée se répandit dans tous les quartiers du pays d'alentour.

38 Et quand Jésus se fut levé de la Synagogue, il entra dans la maison de Simon, et la belle-mère de Simon était détenue d'une grosse fièvre, et on le pria pour elle.

39 Et s'étant penché sur elle, il tança la fièvre et la fièvre la quitta; et incontinent elle se leva, et les servit.

40 Et comme le soleil se couchait, tous ceux qui avaient des malades de diverses maladies, les lui amenèrent; et posant les mains sur chacun d'eux, il les guérissait.

41 Les démons aussi sortaient hors de plusieurs, criant, et disant : tu es le Christ, le Fils de Dieu; mais il les censurait fortement, et ne leur permettait pas de dire qu'ils sussent qu'il était le Christ.

42 Et dès qu'il fut jour il partit, et s'en alla en un lieu désert; et les troupes le cherchaient, et étant venues à lui, elles le retenaient, afin qu'il ne partît point d'avec eux.

43 Mais il leur dit : il faut que j'évangélise aussi aux autres villes le Royaume de Dieu : car je suis envoyé pour cela.

44 Et il prêchait dans les Synagogues de la Galilée.

1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába

2 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

3 És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.

4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

5 Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

9 Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

10 Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;

11 És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.

12 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13 És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle egy idõre.

14 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

15 És õ taníta azoknak zsinagógáiban, dicsõíttetvén mindenektõl.

16 És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

17 És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

18 Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.

21 Õ pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

22 És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

23 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.

24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.

25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.

27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.

28 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

29 És felkelvén, kiûzék õt a városon kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

30 Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.

31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.

32 És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.

33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektõl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,

34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

35 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.

36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?

37 És elterjede a hír õ felõle a környék minden helyén.

38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.

39 És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, szolgála nékik.

40 A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, õ hozzá vivék azokat; õ pedig mindegyikõjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá õket.

41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ megdorgálván, nem engedé õket szólani, mivelhogy tudták, hogy õ a Krisztus.

42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé õt, és hozzámenének, és tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.

43 Õ pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.

44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.