1 Alors des Scribes et des Pharisiens vinrent de Jérusalem à Jésus, et lui dirent :

2 Pourquoi tes Disciples transgressent-ils la tradition des Anciens? car ils ne lavent point leurs mains quand ils prennent leur repas.

3 Mais il répondit, et leur dit : et vous, pourquoi transgressez-vous le commandement de Dieu par votre tradition?

4 Car Dieu a commandé, disant : honore ton père et ta mère. Et [il a dit aussi] : que celui qui maudira son père ou sa mère, meure de mort.

5 Mais vous dites : quiconque aura dit à son père ou à sa mère : [Tout] don qui [sera offert] de par moi, sera à ton profit;

6 Encore qu'il n'honore pas son père, ou sa mère, [il ne sera point coupable]; et ainsi vous avez anéanti le commandement de Dieu par votre tradition.

7 Hypocrites, Esaïe a bien prophétisé de vous, en disant :

8 Ce peuple s'approche de moi de sa bouche, et m'honore de ses lèvres; mais leur cœur est fort éloigné de moi.

9 Mais ils m'honorent en vain, enseignant des doctrines [qui ne sont que] des commandements d'hommes.

10 Puis ayant appelé les troupes, il leur dit : écoutez, et comprenez [ceci].

11 Ce n'est pas ce qui entre dans la bouche qui souille l'homme; mais ce qui sort de la bouche c'est ce qui souille l'homme.

12 Sur cela les Disciples s'approchant, lui dirent : n'as-tu pas connu que les Pharisiens ont été scandalisés quand ils ont ouï ce discours?

13 Et il répondit, et dit : toute plante que mon Père céleste n'a pas plantée, sera déracinée.

14 Laissez-les, ce sont des aveugles, conducteurs d'aveugles; si un aveugle conduit un [autre] aveugle, ils tomberont tous deux dans la fosse.

15 Alors Pierre prenant la parole, lui dit : explique-nous cette similitude.

16 Et Jésus dit : êtes-vous encore, vous aussi, sans intelligence?

17 N'entendez-vous pas encore que tout ce qui entre dans la bouche descend dans l'estomac et ensuite est jeté au secret?

18 Mais les choses qui sortent de la bouche partent du cœur, et ces choses-là souillent l'homme.

19 Car du cœur sortent les mauvaises pensées, les meurtres, les adultères, les fornications, les larcins, les faux témoignages, les médisances.

20 Ce sont là les choses qui souillent l'homme; mais de manger sans avoir les mains lavées, cela ne souille point l'homme.

21 Alors Jésus partant de là se retira vers les quartiers de Tyr et de Sidon.

22 Et voici, une femme Cananéenne, qui était partie de ces quartiers-là, s'écria, en lui disant : Seigneur! Fils de David, aie pitié de moi! ma fille est misérablement tourmentée d'un démon.

23 Mais il ne lui répondit mot; et ses Disciples s'approchant le prièrent, disant : renvoie-la; car elle crie après nous.

24 Et il répondit, et dit : je ne suis envoyé qu'aux brebis perdues de la maison d'Israël.

25 Mais elle vint, et l'adora, disant : Seigneur, assiste-moi!

26 Et il lui répondit, et dit : il ne convient pas de prendre le pain des enfants, et de le jeter aux petits chiens.

27 Mais elle dit : cela est vrai, Seigneur! cependant les petits chiens mangent des miettes qui tombent de la table de leurs maîtres.

28 Alors Jésus répondant, lui dit : Ô femme! ta foi est grande; qu'il te soit fait comme tu le souhaites : et dès ce moment-là sa fille fut guérie.

29 Et Jésus partant de là vint près de la mer de Galilée; puis il monta sur une montagne, et s'assit là.

30 Et plusieurs troupes de gens vinrent à lui, ayant avec eux des boiteux, des aveugles, des muets, des manchots, et plusieurs autres; lesquels on mit aux pieds de Jésus, et il les guérit.

31 De sorte que ces troupes s'étonnèrent de voir les muets parler, les manchots être sains, les boiteux marcher, et les aveugles voir; et elles glorifièrent le Dieu d'Israël.

32 Alors Jésus ayant appelé ses Disciples, dit : je suis ému de compassion envers cette multitude de gens, car il y a déjà trois jours qu'ils ne bougent d'avec moi, et ils n'ont rien à manger; et je ne veux pas les renvoyer à jeun, de peur que les forces ne leur manquent en chemin.

33 Et ses Disciples lui dirent : d'où pourrions-nous tirer dans ce désert assez de pains pour rassasier une si grande multitude?

34 Et Jésus leur dit : combien avez-vous de pains? ils lui dirent : Sept, et quelque peu de petits poissons.

35 Alors il commanda aux troupes de s'asseoir par terre.

36 Et ayant pris les sept pains et les poissons, il les rompit après avoir béni Dieu, et les donna à ses Disciples, et les Disciples au peuple.

37 Et ils mangèrent tous, et furent rassasiés; et on remporta du reste des pièces de pain sept corbeilles pleines.

38 Or ceux qui avaient mangé étaient quatre mille hommes, sans compter les femmes et les petits enfants.

39 Et Jésus ayant donné congé aux troupes, monta sur une nacelle, et vint au territoire de Magdala.

1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:

2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.

6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:

8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.

12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.

21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.

23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.

28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.

29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,

31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.