1 Or au soir du Sabbat, au jour qui devait luire pour le premier de la semaine, Marie-Madeleine, et l'autre Marie vinrent voir le sépulcre.

2 Et voici, il se fit un grand tremblement de terre, car l'Ange du Seigneur descendit du ciel, et vint, et roula la pierre à côté de l'entrée [du sépulcre], et s'assit sur elle.

3 Et son visage était comme un éclair, et son vêtement blanc comme de la neige.

4 Et les gardes en furent tellement saisis de frayeur, qu'ils devinrent comme morts.

5 Mais l'Ange prenant la parole, dit aux femmes : pour vous, n'ayez point de peur; car je sais que vous cherchez Jésus, qui a été crucifié.

6 Il n'est point ici; car il est ressuscité, comme il l'avait dit; venez, et voyez le lieu où le Seigneur était couché.

7 Et allez-vous-en promptement, et dites à ses Disciples qu'il est ressuscité des morts. Et voici, il s'en va devant vous en Galilée, vous le verrez là; voici, je vous l'ai dit.

8 Alors elles sortirent promptement du sépulcre avec crainte et grande joie; et coururent l'annoncer à ses Disciples.

9 Mais comme elles allaient pour l'annoncer à ses Disciples, voici, Jésus se présenta devant elles, et leur dit : je vous salue. Et elles s'approchèrent, et embrassèrent ses pieds, et l'adorèrent.

10 Alors Jésus leur dit : ne craignez point; allez, et dites à mes frères d'aller en Galilée, et qu'ils me verront là.

11 Or quand elles furent parties, voici, quelques-uns de la garde vinrent dans la ville, et ils rapportèrent aux principaux Sacrificateurs toutes les choses qui étaient arrivées.

12 Sur quoi [les Sacrificateurs] s'assemblèrent avec les Anciens, et après avoir consulté, ils donnèrent une bonne somme d'argent aux soldats,

13 En leur disant : dites : ses Disciples sont venus de nuit, et l'ont dérobé lorsque nous dormions.

14 Et si le Gouverneur vient à en entendre parler, nous le lui persuaderons, et nous vous mettrons hors de peine.

15 Eux donc ayant pris l'argent, firent ainsi qu'ils avaient été instruits; et ce bruit s'en est répandu parmi les Juifs, jusqu'à aujourd'hui.

16 Mais les onze Disciples s'en allèrent en Galilée, sur la montagne où Jésus leur avait ordonné [de se rendre].

17 Et quand ils l'eurent vu, ils l'adorèrent, mais quelques-uns doutèrent.

18 Et Jésus s'approchant leur parla, en disant : toute puissance m'est donnée dans le ciel et sur la terre.

19 Allez donc, et enseignez toutes les nations, les baptisant au Nom du Père, et du Fils, et du Saint-Esprit;

20 [Et] les enseignant de garder tout ce que je vous ai commandé. Et voici, je suis toujours avec vous jusques à la fin du monde. Amen

1 A szombat végén pedig, a hét elsõ napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

2 És ímé nagy földindulás lõn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennybõl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.

3 A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.

4 Az õrizõk pedig tõle való féltökben megrettenének, és olyanokká lõnek mint a holtak.

5 Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

6 Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.

7 És menjetek gyorsan és mondjátok meg az õ tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé elõttetek megy Galileába; ott meglátjátok õt, ímé megmondottam néktek.

8 És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az õ tanítványainak.

9 Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az õ tanítványainak, ímé szembe jöve õ velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az õ lábait, és leborulának elõtte.

10 Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

11 A mialatt pedig õk mennek vala, ímé az õrségbõl némelyek bemenvén a városba, megjelentének a fõpapoknak mindent a mi történt.

12 És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,

13 Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az õ tanítványai odajövén éjjel, ellopák õt, mikor mi aluvánk.

14 És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük õt, és kimentünk titeket a bajból.

15 Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították õket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.

16 A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala õket.

17 És mikor megláták õt, leborulának elõtte; némelyek pedig kételkedének.

18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

20 Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!