1 Et comme Jésus sortait et s'en allait du Temple, ses Disciples s'approchèrent de lui pour lui faire remarquer les bâtiments du Temple.

2 Et Jésus leur dit : Voyez-vous bien toutes ces choses? en vérité je vous dis, qu'il ne sera laissé ici pierre sur pierre qui ne soit démolie.

3 Puis s'étant assis sur la montagne des oliviers, ses Disciples vinrent à lui en particulier, et lui dirent : Dis-nous quand ces choses arriveront, et quel sera le signe de ton avènement, et de la fin du monde.

4 Et Jésus répondant leur dit : Prenez garde que personne ne vous séduise.

5 Car plusieurs viendront en mon Nom, disant : je suis le Christ : et ils en séduiront plusieurs.

6 Et vous entendrez des guerres et des bruits de guerres; [mais] prenez garde que vous n'en soyez point troublés ; car il faut que toutes ces choses arrivent; mais ce ne sera pas encore la fin.

7 Car une nation s'élèvera contre une autre nation, et un Royaume contre un autre Royaume; et il y aura des famines, et des pestes, et des tremblements de terre en divers lieux.

8 Mais toutes ces choses ne sont qu'un commencement de douleurs.

9 Alors ils vous livreront pour être affligés, et vous tueront; et vous serez haïs de toutes les nations, à cause de mon Nom.

10 Et alors plusieurs seront scandalisés, et se trahiront l'un l'autre, et se haïront l'un l'autre.

11 Et il s'élèvera plusieurs faux prophètes, qui en séduiront plusieurs.

12 Et parce que l'iniquité sera multipliée, la charité de plusieurs se refroidira.

13 Mais qui aura persévéré jusqu'à la fin, celui-là sera sauvé.

14 Et cet Evangile du Royaume sera prêché dans toute la terre habitable, pour servir de témoignage à toutes les nations, et alors viendra la fin.

15 Or quand vous verrez l'abomination qui causera la désolation, qui a été prédite par Daniel le Prophète, être établie dans le lieu saint, (Que celui qui lit [ce Prophète] y fasse attention.)

16 Alors, que ceux qui seront en Judée, s'enfuient aux montagnes.

17 Et que celui qui sera sur la maison, ne descende point pour emporter quoi que ce soit de sa maison.

18 Et que celui qui est aux champs, ne retourne point en arrière pour emporter ses habits.

19 Mais malheur aux femmes enceintes, et à celles qui allaiteront en ces jours-là.

20 Or priez que votre fuite ne soit point en hiver, ni en un jour de Sabbat.

21 Car alors il y aura une grande affliction, telle qu'il n'y en a point eu de semblable depuis le commencement du monde jusques à maintenant, ni il n'y en aura plus de telle.

22 Et si ces jours-là n'eussent été abrégés, il n'y eût eu personne de sauvé; mais à cause des élus, ces jours-là seront abrégés.

23 Alors si quelqu'un vous dit : Voici, le Christ est ici; ou, il est là; ne le croyez point.

24 Car il s'élèvera de faux christs et de faux prophètes, qui feront de grands prodiges et des miracles, pour séduire même les élus, s'il était possible.

25 Voici, je vous l'ai prédit.

26 Si on vous dit : voici, il est au désert, ne sortez point; voici, il est dans le lieu le plus retiré de la maison, ne le croyez point.

27 Mais comme l'éclair sort de l'Orient, et se fait voir jusqu'à l'Occident, il en sera de même de l'avènement du Fils de l'homme.

28 Car où sera le corps mort, là s'assembleront les aigles.

29 Or, aussitôt après l'affliction de ces jours-là, le soleil deviendra obscur, et la lune ne donnera point sa lumière, et les étoiles tomberont du ciel, et les vertus des cieux seront ébranlées.

30 Et alors le signe du Fils de l'homme paraîtra dans le ciel. Alors aussi toutes les Tribus de la terre se lamenteront en se frappant la poitrine, et verront le Fils de l'homme venant dans les nuées du ciel, avec [une grande] puissance, et une grande gloire.

31 Et il enverra ses Anges, qui avec un grand son de trompette assembleront ses élus, des quatre vents, depuis l'un des bouts des cieux jusques à l'autre bout.

32 Or apprenez cette similitude prise du figuier : Quand ses branches sont déjà en sève, et qu'il pousse des feuilles, vous connaissez que l'été est proche.

33 De même quand vous verrez toutes ces choses, sachez que [le Fils de l'homme] est proche, et qu'il est à la porte.

34 En vérité je vous dis, que cette génération ne passera point, que toutes ces choses ne soient arrivées.

35 Le ciel et la terre passeront, mais mes paroles ne passeront point.

36 Or quant à ce jour-là, et à l'heure, personne ne le sait; non pas même les Anges du ciel, mais mon Père seul.

37 Mais comme il en était aux jours de Noé, il en sera de même de l'avènement du fils de l'homme.

38 Car comme aux jours avant le déluge [les hommes] mangeaient et buvaient, se mariaient, et donnaient en mariage, jusqu'au jour que Noé entra dans l'arche;

39 Et ils ne connurent point que le déluge viendrait, jusqu'à ce qu'il vint, et les emporta tous; il en sera de même de l'avènement du Fils de l'homme.

40 Alors deux [hommes] seront dans un champ; l'un sera pris, et l'autre laissé.

41 Deux [femmes] moudront au moulin, l'une sera prise, et l'autre laissée.

42 Veillez donc; car vous ne savez point à quelle heure votre Seigneur doit venir.

43 Mais sachez ceci, que si un père de famille savait à quelle veille de la nuit le larron doit venir, il veillerait, et ne laisserait point percer sa maison.

44 C'est pourquoi, vous aussi tenez-vous prêts; car le Fils de l'homme viendra à l'heure que vous n'y penserez point.

45 Qui est donc le serviteur fidèle et prudent, que son maître a établi sur tous ses serviteurs, pour leur donner la nourriture dans le temps qu'il faut?

46 Bienheureux est ce serviteur que son maître en arrivant trouvera agir de cette manière.

47 En vérité je vous dis, qu'il l'établira sur tous ses biens.

48 Mais si c'est un méchant serviteur, qui dise en soi-même : mon maître tarde à venir;

49 Et qu'il se mette à battre ses compagnons de service, et à manger et à boire avec les ivrognes;

50 Le maître de ce serviteur viendra au jour qu'il ne l'attend point, et à l'heure qu'il ne sait point.

51 Et il le séparera, et le mettra au rang des hypocrites; là il y aura des pleurs et des grincements de dents.

1 És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

5 Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

8 Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.

10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

11 És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

13 De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

16 Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

17 A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

18 És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.

19 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

25 Ímé eleve megmondottam néktek.

26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.

27 Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

28 Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.

30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

31 És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

33 Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

34 Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

37 A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

38 Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

40 Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

41 Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.

43 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

45 Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

46 Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.

47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.

48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

49 És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

50 Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

51 És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.