1 O Senhor Deus me mostrou numa visão o seguinte: estava ali uma cesta cheia de frutas maduras. 2 Ele me perguntou:

— Amós, o que é que você está vendo?

— Uma cesta cheia de frutas maduras! — respondi.

Então ele me disse:

— Chegou o fim para o povo de Israel, que está maduro, pronto para ser arrancado como uma fruta madura. Nunca mais vou mudar de ideia e perdoá-los. 3 Naquele dia, em vez de canções haverá lamentações no palácio. Haverá tantos mortos, que os corpos serão jogados em qualquer lugar. Silêncio! Eu, o Senhor, estou falando.

4 Escutem, vocês que maltratam os necessitados e exploram os humildes aqui neste país. 5 Vocês dizem: "Quem dera que a Festa da Lua Nova já tivesse terminado para que pudéssemos voltar a vender os cereais! Como seria bom se o sábado já tivesse passado! Aí começaríamos a vender trigo de novo, cobrando preços bem altos, usando pesos e medidas falsos 6 e vendendo trigo que não presta. Os pobres não terão dinheiro para pagar as suas dívidas, nem mesmo os que tomaram dinheiro emprestado para comprar um par de sandálias. Assim eles se venderão a nós e serão nossos escravos!"

7 Portanto, o Senhor, o Deus a quem o povo de Israel louva, faz este juramento:

— Nunca esquecerei aquilo que o meu povo tem feito. 8 Por causa disso, a terra tremerá, e todos os seus moradores chorarão de tristeza. A terra subirá e baixará como as águas do rio Nilo. 9 Naquele dia, farei o sol se pôr ao meio-dia, e em pleno dia a terra ficará coberta de escuridão. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 10 Transformarei as suas festas em velórios; vocês vão chorar em vez de cantar. Em sinal de luto, vocês vestirão roupa feita de pano grosseiro e raparão a cabeça. Vocês serão como pais chorando a morte do filho único. E tudo terminará em amargura.

11 — Está chegando o dia em que mandarei fome pelo país inteiro. Todos ficarão com fome, mas não por falta de comida, e com sede, mas não por falta de água. Todos terão fome e sede de ouvir a mensagem de Deus, o Senhor. 12 Correrão do mar Morto até o mar Mediterrâneo, irão pelas regiões do Norte e do Leste do país, procurando a mensagem de Deus, o Senhor, mas não a encontrarão. 13 Naquele dia, até moços e moças fortes desmaiarão de sede. 14 Os que juram pelos ídolos de Samaria, os que dizem: "Eu juro pelo deus de Dã" ou: "Eu juro pelo deus de Berseba" — todos eles cairão e nunca mais se levantarão. Eu, o Senhor, estou falando.

1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs!

2 Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki.

3 Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek - így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket.

4 Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nyomorultjait!

5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva,

6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát?

7 Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el tetteiket!

8 Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója.

9 Azon a napon - így szól az én URam, az ÚR - naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal.

10 Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát huzatok, minden fejet kopasszá teszek, olyan gyászba borítom őket, amilyent az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük.

11 Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására.

12 Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.

13 Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak,

14 akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! - vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!