1 Então vi outro anjo forte, que estava descendo do céu. A sua roupa era uma nuvem, e ele tinha um arco-íris na cabeça. O seu rosto era como o sol, e as pernas eram como colunas de fogo. 2 O anjo tinha um livrinho aberto na mão. Ele pôs o pé direito sobre o mar e o esquerdo, sobre a terra 3 e gritou com voz muito forte, que parecia o rugido de leões. Depois que gritou, os sete trovões responderam com um estrondo. 4 No momento em que eles falaram, eu ia escrever, mas ouvi uma voz do céu que dizia:

— Guarde em segredo o que os sete trovões disseram. Não escreva nada.

5 Depois o anjo que vi em pé sobre o mar e sobre a terra levantou a mão direita para o céu 6 e fez um juramento em nome de Deus, que vive para todo o sempre, que criou o céu, a terra, o mar e tudo o que existe neles. O juramento foi este:

— Não vai demorar mais. 7 Quando o sétimo anjo tocar a trombeta, Deus cumprirá o seu plano secreto, como anunciou aos seus servos, os profetas.

8 Então a voz do céu que eu tinha ouvido falou outra vez comigo, dizendo:

— Vá até o anjo que está em pé sobre o mar e sobre a terra e pegue o livro aberto que ele tem na mão.

9 Eu fui e pedi ao anjo o livrinho, e ele me disse:

— Pegue o livrinho e coma-o. No seu estômago ele ficará azedo, mas na sua boca será doce como mel.

10 Aí peguei o livrinho da mão do anjo e o comi, e na minha boca ele era doce como mel. Mas, depois que o engoli, o meu estômago ficou azedo. 11 Então me disseram:

— Você precisa anunciar outra vez a mensagem de Deus a respeito de muitas nações, raças, línguas e reis.

1 És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop:

2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre,

3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít&#59; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján.

4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: "Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le".

5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre,

6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő,

7 hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

8 Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: "Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll".

9 Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: "Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz".

10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.

11 És ez a szó hangzott felém: "Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról".