1 O Senhor Deus deu a Moisés estas ordens para o povo de Israel:

2 Para tirar a sua culpa, precisará fazer uma oferta o homem que pecar e ofender a Deus, o Senhor, nos seguintes casos: se ficar com aquilo que alguém lhe entregou para guardar; se não devolver o que alguém deixou como garantia de pagamento de uma dívida; se roubar alguma coisa de alguém; se usar de violência contra qualquer pessoa; 3 se jurar que não achou um objeto perdido quando, de fato, achou; ou se fizer contra alguém qualquer outra coisa parecida com estas. 4 Para ficar livre da sua culpa, quem cometer um desses pecados deverá devolver aquilo que pertence ao outro, ou dar de volta o depósito, ou devolver aquilo que ganhou por meios violentos, ou entregar ao dono o objeto perdido que achou, 5 ou acertar qualquer outra coisa a respeito da qual jurou falso. No dia em que oferecer o sacrifício para tirar a sua culpa, ele entregará ao outro o valor total daquilo que roubou, mais um quinto. 6 E oferecerá um carneiro sem defeito como sacrifício para tirar a sua culpa. O valor do animal será calculado de acordo com a tabela usada no santuário. 7 O sacerdote oferecerá a Deus, o Senhor, o sacrifício para conseguir o perdão de pecados, e o homem será perdoado de qualquer pecado que tiver cometido.

8 O Senhor Deus mandou que Moisés 9 desse a Arão e aos seus filhos as seguintes leis a respeito das ofertas que são completamente queimadas:

A oferta que é completamente queimada precisará ficar no altar a noite toda, e durante esse tempo o fogo do altar deverá ficar aceso. 10 Depois que o fogo queimar todo o sacrifício, o sacerdote, vestido com calções de linho e uma túnica também de linho, tirará as cinzas e as colocará ao lado do altar. 11 Depois trocará de roupa e levará as cinzas para um lugar puro, fora do acampamento.

12 O fogo do altar nunca se apagará; deverá ficar sempre aceso. Todas as manhãs o sacerdote porá lenha no fogo, arrumará em cima a oferta que vai ser completamente queimada e queimará a gordura das ofertas de paz. 13 O fogo nunca se apagará no altar; deverá ficar sempre aceso.

14 São estas as leis a respeito das ofertas de cereais.

Os sacerdotes apresentarão a Deus, o Senhor, as ofertas de cereais, em frente do altar. 15 Um dos sacerdotes pegará um punhado da farinha com o azeite e o incenso que foram misturados com ela e o queimará no altar para lembrar que a oferta toda é dada a Deus. O cheiro da oferta é agradável ao Senhor. 16 Os sacerdotes, que são descendentes de Arão, ficarão com o resto da oferta de cereais. Com a farinha da oferta eles farão pão sem fermento e comerão o pão num lugar sagrado, no pátio da Tenda Sagrada. 17 Não usarão fermento para fazer esse pão. Essa parte das ofertas de cereais, que fica para os sacerdotes, pertence a Deus e por isso é muito sagrada, como também são sagradas as ofertas para tirar pecados e as ofertas para tirar culpas. 18 Todos os homens que sejam descendentes de Arão têm para sempre o direito de comer desse pão. É a parte que lhes pertence das ofertas de alimento dadas a Deus, o Senhor. Mas acontecerá uma desgraça a qualquer outra pessoa que tocar nessas ofertas, pois são sagradas.

19 O Senhor Deus deu a Moisés 20 as seguintes leis a respeito da ordenação dos descendentes de Arão para serem sacerdotes:

Quando um sacerdote for ordenado, oferecerá a Deus, o Senhor, um quilo de farinha, como se faz na oferta diária de cereais. Uma metade será oferecida de manhã, e a outra metade, à tarde. 21 A farinha deverá ser bem misturada com azeite, e o pão deverá ser assado numa grelha. Depois o pão será partido em pedaços, e o sacerdote o apresentará a Deus como uma oferta de cereais. O cheiro dessa oferta é agradável ao Senhor. 22 Esta é uma lei que vale para sempre: todo descendente de Arão que servir como Grande Sacerdote fará a mesma coisa. Essa oferta será completamente queimada como sacrifício a Deus, o Senhor. 23 Nenhuma parte de qualquer oferta de cereais apresentada por um sacerdote poderá ser comida; a oferta toda será queimada.

24 O Senhor Deus mandou que Moisés 25 desse a Arão e aos seus filhos as seguintes leis a respeito da oferta para tirar pecados:

O animal usado no sacrifício para tirar pecados deverá ser morto na presença de Deus, o Senhor, no lado norte do altar, onde são mortos os animais que são queimados em sacrifício a Deus. Essa oferta é muito sagrada. 26 O sacerdote que oferecer o animal comerá a carne num lugar sagrado, no pátio da Tenda Sagrada. 27 Mas acontecerá uma desgraça a qualquer outra pessoa que tocar na carne do animal, pois a oferta é sagrada. Se, por acaso, cair sangue do animal na roupa de alguém, ela deverá ser lavada num lugar santo. 28 Deverá ser quebrada qualquer panela de barro em que a carne do animal for cozida; se a carne for cozida numa panela de metal, a panela deverá ser esfregada e lavada com água. 29 Qualquer homem que seja de uma família de sacerdotes poderá comer da carne desse sacrifício; é uma coisa muito sagrada. 30 Se o sangue do animal sacrificado para tirar pecados for levado para dentro da Tenda Sagrada a fim de conseguir o perdão de pecados, a carne desse animal não poderá ser comida, mas será toda queimada.

1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

2 Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát,

3 vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül, amelyeknek az elkövetésével vétkezik az ember,

4 ez történjék: Mivel vétkezett és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt összeget, amit kizsarolt, vagy a rábízottat, amit rábíztak, vagy az elveszett holmit, amit talált,

5 vagy amire nézve hamisan esküdött, mindazt fizesse meg teljes értéke szerint, de tegye hozzá az ötödrészét, és adja oda annak, akit megillet, a jóvátételi áldozat napján.

6 Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az ÚRnak a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve, jóvátételi áldozatul a paphoz.

7 Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést az ÚR előtt, akkor bocsánatot nyer, bármit cselekedett is, amiben vétkessé vált.

8 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

9 Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az égőáldozat törvénye: Az égőáldozat maradjon az oltár tűzhelyén egész éjszaka reggelig, és az oltár tüzét tartsák égve.

10 A pap öltse föl gyolcsruháját, és gyolcsnadrágot öltsön magára. Így szedje ki a hamut, amivé a tűz az égőáldozatot az oltáron égette, és tegye azt az oltár mellé.

11 Azután vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, úgy vigye ki a hamut a táboron kívül egy tiszta helyre.

12 Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve, ne aludjék ki. Égessen rajta fát a pap minden reggel, rakja fel rá sorjában az égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét.

13 A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron, ne aludjék ki.

14 Ez az ételáldozat törvénye: Áron fiai mutassák be azt az ÚR színe előtt az oltárnál.

15 Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából, az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron mint az áldozat emlékeztető részét, kedves illatul az ÚRnak.

16 Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen: a kijelentés sátrának az udvarában egyék meg.

17 Ne süssék kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat.

18 Áron fiai közül a férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre az ÚR tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van szentelve.

19 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

20 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet akkor kell bemutatniuk az ÚRnak, amikor fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére.

21 Olajjal meggyúrva sütőlapon készüljön, úgy vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az ÚRnak.

22 Az a pap is így készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az ÚR örök rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el.

23 A papnak minden ételáldozata teljes áldozat legyen: nem szabad megenni.

24 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

25 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy ez a vétekáldozat törvénye: azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a vétekáldozatot is az ÚR színe előtt. Igen szent ez is.

26 Az a pap egye meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés sátrának az udvarában.

27 Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha pedig a vére ráfröccsen a ruhára, akkor szent helyen kell kimosni, amire a vér fröccsent.

28 Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel.

29 A papok közül mindenki ehet belőle. Igen szent ez is.

30 De az olyan vétekáldozatot nem szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a szentélyben engesztelést végezzenek. Tűzben kell azt elégetni.