1 O Senhor Deus disse a Moisés o seguinte:

2 — Diga aos israelitas que lhe tragam o melhor azeite, para manter sempre aceso o candelabro que está na Tenda Sagrada. 3 Todas as tardes Arão acenderá o candelabro e o manterá aceso a noite toda, ali na presença de Deus, o Senhor, do lado de fora da cortina que fica em frente da arca da aliança. Essa lei deverá ser obedecida por vocês e pelos seus descendentes para sempre. 4 Arão cuidará dos pavios das lamparinas do candelabro de ouro puro, para que fiquem sempre acesas na presença do Senhor.

5 Doze pães, cada um pesando dois quilos, deverão ser feitos da melhor farinha 6 e postos na mesa de ouro puro que fica na presença de Deus, o Senhor. Os pães deverão ser arrumados em duas pilhas, seis pães em cada pilha. 7 Em cima das duas pilhas será colocado incenso puro para lembrar que todos os pães são oferecidos ao Senhor como oferta de alimento. 8 Todos os sábados, para sempre, o Grande Sacerdote colocará os pães em ordem na mesa, na presença de Deus, o Senhor. Esses pães representam a aliança eterna dos israelitas com o Senhor 9 e pertencerão para sempre aos sacerdotes, que são descendentes de Arão. Os pães são muito sagrados, pois são uma oferta de alimento dada ao Senhor; por isso os sacerdotes os comerão num lugar sagrado.

10,11 Havia entre os israelitas um homem que era filho de um egípcio casado com uma mulher israelita. Ela se chamava Selomite e era filha de Dibri, da tribo de Dã. Certo dia no acampamento, numa briga com um israelita, esse homem blasfemou contra o nome de Deus, o Senhor, e o amaldiçoou. Levaram o homem a Moisés 12 e o deixaram preso até que o Senhor dissesse o que deviam fazer. 13 O Senhor Deus disse a Moisés:

14 — Leve esse homem para fora do acampamento. As pessoas que o ouviram blasfemar contra mim colocarão as mãos na cabeça dele, e depois o povo todo o matará a pedradas. 15 E diga ao povo: "Quem amaldiçoar o seu Deus pagará por esse pecado 16 e será morto a pedradas por todo o povo. Não importa que seja israelita ou um estrangeiro que mora no meio de vocês; quem blasfemar contra o nome do Senhor Deus será morto.

17 — "Aquele que matar uma pessoa será morto. 18 Quem matar um animal doméstico de outra pessoa dará ao dono outro animal do mesmo valor, um animal pelo outro. 19 Se alguém ferir outra pessoa, farão com ele a mesma coisa que ele fez: 20 quebradura por quebradura, olho por olho, dente por dente. Ele será ferido do mesmo jeito que feriu o outro. 21 Quem matar um animal doméstico de outra pessoa dará ao dono outro animal. Quem matar uma pessoa será morto. 22 A lei é a mesma para os estrangeiros que moram no meio de vocês e para os israelitas. Eu sou o Senhor, o Deus de vocês."

23 Então Moisés disse tudo isso aos israelitas. Aí eles pegaram o homem que havia amaldiçoado o nome de Deus e o levaram para fora do acampamento. E ali o mataram a pedradas. Assim, eles fizeram aquilo que o Senhor havia ordenado a Moisés.

1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.

3 A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket Áron, hogy estétől reggelig állandóan az ÚR előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.

4 A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt legyenek.

5 Végy finomlisztet és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény.

6 Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az ÚR elé.

7 Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az ÚRnak.

8 Szombatról-szombatra oda kell rakni az ÚR elé állandóan. Örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.

9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés ez.

10 Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt jött ki, és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a táborban.

11 Az izráeli asszonynak a fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott. Ezért odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán törzséből.

12 És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az ÚRtól.

13 Az ÚR pedig így beszélt Mózeshez:

14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség.

15 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért.

16 Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az ÚR nevét.

17 Ha valaki agyonüt egy embert, bárkit is, halállal lakoljon.

18 Aki pedig egy állatot üt agyon, az fizessen az állatért állattal.

19 Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett:

20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el rajta is.

21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, annak meg kell halnia.

22 Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!

23 Így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, azok pedig kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.