1 Prezado Teófilo,
Muitas pessoas têm se esforçado para escrever a história das coisas que aconteceram entre nós. 2 Elas escreveram o que foi contado por aqueles que viram essas coisas desde o começo e anunciaram a mensagem do evangelho. 3 Portanto, Excelência, eu estudei com todo o cuidado como foi que essas coisas aconteceram desde o princípio e achei que seria bom escrever tudo em ordem para o senhor, 4 a fim de que o senhor pudesse conhecer toda a verdade sobre os ensinamentos que recebeu.
5 Quando Herodes era o rei da terra de Israel, havia um sacerdote chamado Zacarias, que era do grupo dos sacerdotes de Abias. A esposa dele se chamava Isabel e também era de uma família de sacerdotes. 6 Esse casal vivia a vida que para Deus é correta, obedecendo fielmente a todas as leis e mandamentos do Senhor. 7 Mas não tinham filhos porque Isabel não podia ter filhos e porque os dois já eram muito velhos.
8 Certo dia no Templo de Jerusalém, Zacarias estava fazendo o seu trabalho de sacerdote, pois era a sua vez de fazer aquele trabalho diário. 9 Conforme o costume dos sacerdotes, ele havia sido escolhido por sorteio para queimar o incenso no altar e por isso entrou no Templo do Senhor. 10 Durante o tempo em que o incenso queimava, o povo lá fora fazia orações. 11 Então um anjo do Senhor apareceu em frente de Zacarias, de pé, do lado direito do altar. 12 Quando Zacarias o viu, ficou com medo e não sabia o que fazer. 13 Mas o anjo lhe disse:
— Não tenha medo, Zacarias, pois Deus ouviu a sua oração! A sua esposa vai ter um filho, e você porá nele o nome de João. 14 O nascimento dele vai trazer alegria e felicidade para você e para muita gente, 15 pois para o Senhor Deus ele será um grande homem. Ele não deverá beber vinho nem cerveja. Ele será cheio do Espírito Santo desde o nascimento 16 e levará muitos israelitas ao Senhor, o Deus de Israel. 17 Ele será mandado por Deus como mensageiro e será forte e poderoso como o profeta Elias. Ele fará com que pais e filhos façam as pazes e que os desobedientes voltem a andar no caminho direito. E conseguirá preparar o povo de Israel para a vinda do Senhor.
18 Então Zacarias perguntou ao anjo:
— Como é que eu vou saber que isso é verdade? Estou muito velho, e a minha mulher também.
19 O anjo respondeu:
— Eu sou Gabriel, servo de Deus, e ele me mandou falar com você para lhe dar essa boa notícia. 20 Você não está acreditando no que eu disse, mas isso acontecerá no tempo certo. E, porque você não acreditou, você ficará mudo e não poderá falar até o dia em que o seu filho nascer.
21 Enquanto isso, o povo estava esperando Zacarias, e todos estavam admirados com a demora dele no Templo. 22 Quando saiu, Zacarias não podia falar. Então perceberam que ele havia tido uma visão no Templo. Sem poder falar, ele fazia sinais com as mãos para o povo.
23 Quando terminaram os seus dias de serviço no Templo, Zacarias voltou para casa. 24 Pouco tempo depois Isabel, a sua esposa, ficou grávida e durante cinco meses não saiu de casa. E ela disse:
25 — Agora que o Senhor me ajudou, ninguém mais vai me desprezar por eu não ter filhos.
26 Quando Isabel estava no sexto mês de gravidez, Deus enviou o anjo Gabriel a uma cidade da Galileia chamada Nazaré. 27 O anjo levava uma mensagem para uma virgem que tinha casamento contratado com um homem chamado José, descendente do rei Davi. Ela se chamava Maria. 28 O anjo veio e disse:
— Que a paz esteja com você, Maria! Você é muito abençoada. O Senhor está com você.
29 Porém Maria, quando ouviu o que o anjo disse, ficou sem saber o que pensar. E, admirada, ficou pensando no que ele queria dizer. 30 Então o anjo continuou:
— Não tenha medo, Maria! Deus está contente com você. 31 Você ficará grávida, dará à luz um filho e porá nele o nome de Jesus . 32 Ele será um grande homem e será chamado de Filho do Deus Altíssimo. Deus, o Senhor, vai fazê-lo rei, como foi o antepassado dele, o rei Davi. 33 Ele será para sempre rei dos descendentes de Jacó, e o Reino dele nunca se acabará.
34 Então Maria disse para o anjo:
— Isso não é possível, pois eu sou virgem!
35 O anjo respondeu:
— O Espírito Santo virá sobre você, e o poder do Deus Altíssimo a envolverá com a sua sombra. Por isso o menino será chamado de santo e Filho de Deus. 36 Fique sabendo que a sua parenta Isabel está grávida, mesmo sendo tão idosa. Diziam que ela não podia ter filhos, no entanto agora ela já está no sexto mês de gravidez. 37 Porque para Deus nada é impossível.
38 Maria respondeu:
— Eu sou uma serva de Deus; que aconteça comigo o que o senhor acabou de me dizer!
E o anjo foi embora.
39 Alguns dias depois, Maria se aprontou e foi depressa para uma cidade que ficava na região montanhosa da Judeia. 40 Entrou na casa de Zacarias e cumprimentou Isabel. 41 Quando Isabel ouviu a saudação de Maria, a criança se mexeu na barriga dela. Então, cheia do poder do Espírito Santo, 42 Isabel disse bem alto:
— Você é a mais abençoada de todas as mulheres, e a criança que você vai ter é abençoada também! 43 Quem sou eu para que a mãe do meu Senhor venha me visitar?! 44 Quando ouvi você me cumprimentar, a criança ficou alegre e se mexeu dentro da minha barriga. 45 Você é abençoada, pois acredita que vai acontecer o que o Senhor lhe disse.
46 Então Maria disse:
47 — A minha alma anuncia
a grandeza do Senhor.
O meu espírito está alegre
por causa de Deus, o meu Salvador.
48 Pois ele lembrou de mim,
sua humilde serva!
De agora em diante todos vão me chamar de
mulher abençoada,
49 porque o Deus Poderoso
fez grandes coisas por mim.
O seu nome é santo,
50 e ele mostra a sua bondade
a todos os que o temem
em todas as gerações.
51 Deus levanta a sua mão poderosa
e derrota os orgulhosos
com todos os planos deles.
52 Derruba dos seus tronos reis poderosos
e põe os humildes em altas posições.
53 Dá fartura aos que têm fome
e manda os ricos embora
com as mãos vazias.
54,55 Ele cumpriu as promessas
que fez aos nossos antepassados
e ajudou o povo de Israel, seu servo.
Lembrou de mostrar a sua bondade a Abraão
e a todos os seus descendentes,
para sempre.
56 Maria ficou mais ou menos três meses com Isabel e depois voltou para casa.
57 Chegou o tempo de Isabel ter a criança, e ela deu à luz um menino. 58 Os vizinhos e parentes ouviram falar da grande bondade do Senhor para com Isabel, e todos ficaram alegres com ela. 59 Quando o menino estava com oito dias, vieram circuncidá-lo e queriam lhe dar o nome do pai, isto é, Zacarias. 60 Mas a sua mãe disse:
— Não. O nome dele vai ser João.
61 Então disseram:
— Mas você não tem nenhum parente com esse nome!
62 Aí fizeram sinais ao pai, perguntando que nome ele queria pôr no menino. 63 Zacarias pediu uma tabuinha de escrever e escreveu: "O nome dele é João." E todos ficaram muito admirados. 64 Nesse momento Zacarias pôde falar novamente e começou a louvar a Deus. 65 Os vizinhos ficaram com muito medo, e as notícias dessas coisas se espalharam por toda a região montanhosa da Judeia. 66 Todos os que ouviam essas coisas e pensavam nelas perguntavam:
— O que será que esse menino vai ser?
Pois, de fato, o poder do Senhor estava com ele.
67 Zacarias, o pai de João, cheio do Espírito Santo, começou a profetizar. Ele disse:
68 — Louvemos o Senhor, o Deus de Israel,
pois ele veio ajudar o seu povo
e lhe dar a liberdade.
69 Enviou para nós um poderoso Salvador,
aquele que é descendente
do seu servo Davi.
70 Faz muito tempo que Deus disse isso
por meio dos seus santos profetas.
71 Ele prometeu nos salvar
dos nossos inimigos
e nos livrar do poder de todos
os que nos odeiam.
72 Disse que ia mostrar a sua bondade
aos nossos antepassados
e lembrar da sua santa aliança.
73,74 Ele fez um juramento
ao nosso antepassado Abraão;
prometeu que nos livraria
dos nossos inimigos
e que ia nos deixar servi-lo sem medo,
75 para que sejamos somente dele
e façamos o que ele quer
em todos os dias da nossa vida.
76 E você, menino, será chamado de
profeta do Deus Altíssimo
e irá adiante do Senhor
a fim de preparar o caminho para ele.
77 Você anunciará ao povo de Deus
a salvação
que virá por meio do perdão
dos pecados deles.
78 Pois o nosso Deus é misericordioso
e bondoso.
Ele fará brilhar sobre nós a sua luz
79 e do céu iluminará todos os que vivem
na escuridão da sombra da morte,
para guiar os nossos passos
no caminho da paz.
80 O menino cresceu e ficou forte de espírito. E viveu no deserto até o dia em que apareceu diante do povo de Israel.
1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,
2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,
4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.
6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.
8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.
11 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.
12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,
16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."
18 Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."
19 Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."
21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:
25 "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,
27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!
31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen."
38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.
39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42 és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.
45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."
61 Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."
62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.
64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68 "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:
71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,
78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."
80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.