1 Faltava pouco tempo para a Festa dos Pães sem Fermento, chamada Páscoa. 2 Os chefes dos sacerdotes e os mestres da Lei procuravam um jeito para matar Jesus em segredo porque tinham medo do povo.

3 Então Satanás entrou em Judas, chamado Iscariotes, que era um dos doze discípulos. 4 Judas foi falar com os chefes dos sacerdotes e com os oficiais da guarda do Templo para combinar a maneira como ele ia lhes entregar Jesus. 5 Eles ficaram muito contentes e prometeram dar dinheiro a ele. 6 Judas aceitou e começou a procurar uma oportunidade para entregar Jesus a eles, sem que o povo ficasse sabendo.

7 Chegou o dia da Festa dos Pães sem Fermento, dia em que os judeus matavam carneirinhos para comemorar a Páscoa. 8 Então Jesus deu a Pedro e a João a seguinte ordem:

— Vão e preparem para nós o jantar da Páscoa.

9 Eles perguntaram:

— Onde o senhor quer que a gente prepare o jantar?

10 Jesus respondeu:

— Escutem! Quando entrarem na cidade, um homem carregando um pote de água vai se encontrar com vocês. Sigam esse homem até a casa onde ele entrar 11 e digam ao dono dela: "O Mestre mandou perguntar a você onde fica a sala em que ele e os seus discípulos vão comer o jantar da Páscoa." 12 Então ele mostrará a vocês uma grande sala mobiliada, no andar de cima. Preparem ali o jantar.

13 Os dois discípulos foram até a cidade e encontraram tudo como Jesus tinha dito. Então prepararam o jantar da Páscoa.

14 Quando chegou a hora, Jesus sentou-se à mesa com os apóstolos 15 e lhes disse:

— Como tenho desejado comer este jantar da Páscoa com vocês, antes do meu sofrimento! 16 Pois eu digo a vocês que nunca comerei este jantar até que eu coma o verdadeiro jantar que haverá no Reino de Deus.

17 Então Jesus pegou o cálice de vinho, deu graças a Deus e disse:

— Peguem isto e repartam entre vocês. 18 Pois eu afirmo a vocês que nunca mais beberei deste vinho até que chegue o Reino de Deus.

19 Depois pegou o pão e deu graças a Deus. Em seguida partiu o pão e o deu aos apóstolos, dizendo:

— Isto é o meu corpo que é entregue em favor de vocês. Façam isto em memória de mim.

20 Depois do jantar, do mesmo modo deu a eles o cálice de vinho, dizendo:

— Este cálice é a nova aliança feita por Deus com o seu povo, aliança que é garantida pelo meu sangue, derramado em favor de vocês. 21 Mas vejam: o traidor está aqui sentado comigo à mesa! 22 Pois o Filho do Homem vai morrer da maneira como Deus já resolveu. Mas ai daquele que está traindo o Filho do Homem!

23 Então os apóstolos começaram a perguntar uns aos outros quem seria o traidor.

24 Os apóstolos tiveram uma forte discussão sobre qual deles deveria ser considerado o mais importante. 25 Então Jesus disse:

— Os reis deste mundo têm poder sobre o povo, e os governadores são chamados de "Amigos do Povo". 26 Mas entre vocês não pode ser assim. Pelo contrário, o mais importante deve ser como o menos importante; e o que manda deve ser como o que é mandado. 27 Quem é o mais importante? É o que está sentado à mesa para comer ou é o que está servindo? Claro que é o que está sentado à mesa. Mas entre vocês eu sou como aquele que serve.

28 — Vocês têm estado sempre comigo nos meus sofrimentos. 29 Por isso, assim como o meu Pai me deu o direito de governar, eu também dou o mesmo direito a vocês. 30 Vocês vão comer e beber à minha mesa no meu Reino e sentarão em tronos para julgar as doze tribos de Israel.

31 Jesus continuou:

— Simão, Simão, escute bem! Satanás já conseguiu licença para pôr vocês à prova. Ele vai peneirar vocês como o lavrador peneira o trigo a fim de separá-lo da palha. 32 Mas eu tenho orado por você, Simão, para que não lhe falte fé. E, quando você voltar para mim, anime os seus irmãos.

33 Então Pedro disse a Jesus:

— Estou pronto para ser preso e morrer com o senhor!

34 Então Jesus afirmou:

— Eu digo a você, Pedro, que hoje, antes que o galo cante, você dirá três vezes que não me conhece.

35 Depois Jesus perguntou aos discípulos:

— Por acaso faltou a vocês alguma coisa quando eu os enviei sem bolsa, sem sacola e sem sandálias?

— Não faltou nada! — responderam eles.

36 Então Jesus disse:

— Pois agora quem tem uma bolsa ou sacola deve pegá-la; e quem não tem espada deve vender a capa e comprar uma. 37 Pois as Escrituras Sagradas dizem: "Ele foi tratado como se fosse um criminoso." Eu afirmo a vocês que isso precisa acontecer comigo, pois o que está escrito a meu respeito tem de acontecer.

38 Aí os seus discípulos disseram:

— Senhor, aqui estão duas espadas.

— Basta! — respondeu ele.

39 Jesus saiu e foi, como de costume, ao monte das Oliveiras; e os seus discípulos foram com ele. 40 Quando chegou ao lugar escolhido, Jesus disse:

— Orem pedindo que vocês não sejam tentados.

41 Então se afastou a uma distância de mais ou menos trinta metros. Ajoelhou-se e começou a orar, 42 dizendo:

— Pai, se queres, afasta de mim este cálice de sofrimento! Porém que não seja feito o que eu quero, mas o que tu queres.

43 [Então um anjo do céu apareceu e o animava. 44 Cheio de uma grande aflição, Jesus orava com mais força ainda. O seu suor era como gotas de sangue caindo no chão.]

45 Depois de orar, ele se levantou, voltou para o lugar onde os discípulos estavam e os encontrou dormindo, pois a tristeza deles era muito grande. 46 E disse:

— Por que vocês estão dormindo? Levantem-se e orem para que não sejam tentados.

47 Jesus ainda estava falando, quando chegou uma multidão. Judas, um dos doze discípulos, que era quem guiava aquela gente, chegou perto de Jesus para beijá-lo. 48 Mas Jesus disse:

— Judas, é com um beijo que você trai o Filho do Homem?

49 Quando os discípulos que estavam com Jesus viram o que ia acontecer, disseram:

— Senhor, devemos atacar essa gente com as nossas espadas?

50 Um deles feriu com a espada o empregado do Grande Sacerdote, cortando a sua orelha direita.

51 Mas Jesus ordenou:

— Parem com isso!

Aí tocou na orelha do homem e o curou. 52 Em seguida disse aos chefes dos sacerdotes, aos oficiais da guarda do Templo e aos líderes judeus que tinham vindo para prendê-lo:

— Por que vocês vieram com espadas e porretes para me prender como se eu fosse um bandido? 53 Eu estava com vocês todos os dias no pátio do Templo, e vocês não tentaram me prender. Mas esta é a hora de vocês e também a hora do poder da escuridão.

54 Eles prenderam Jesus e o levaram até a casa do Grande Sacerdote. E Pedro os seguia de longe. 55 Quando acenderam uma fogueira no meio do pátio, Pedro foi e sentou-se com os que estavam em volta do fogo. 56 Uma das empregadas o viu sentado ali perto da fogueira, olhou bem para ele e disse:

— Este homem também estava com Jesus!

57 Mas Pedro negou, dizendo:

— Mulher, eu nem conheço esse homem!

58 Pouco tempo depois, um homem o viu ali e disse:

— Você também é um deles!

Mas Pedro respondeu:

— Homem, eu não sou um deles.

59 Mais ou menos uma hora depois, outro insistiu:

— Você estava mesmo com ele porque também é galileu.

60 Mas Pedro respondeu:

— Homem, eu não sei do que é que você está falando!

Naquele instante, enquanto ele falava, o galo cantou. 61 Então o Senhor virou-se e olhou firme para Pedro, e ele lembrou das palavras que o Senhor lhe tinha dito: "Hoje, antes que o galo cante, você dirá três vezes que não me conhece." 62 Então Pedro saiu dali e chorou amargamente.

63 Os homens que estavam guardando Jesus zombavam dele e batiam nele. 64 Taparam os olhos dele e perguntavam:

— Quem foi que bateu em você? Adivinhe!

65 E diziam muitas outras coisas para insultá-lo.

66 Quando amanheceu, alguns líderes dos judeus, alguns chefes dos sacerdotes e alguns mestres da Lei se reuniram. Depois mandaram levar Jesus diante do Conselho Superior. 67 Então lhe disseram:

— Diga para nós se você é o Messias.

Ele respondeu:

— Se eu disser que sim, vocês não vão acreditar. 68 E, se eu fizer uma pergunta, vocês não vão responder. 69 Mas de agora em diante o Filho do Homem se sentará do lado direito do Deus Todo-Poderoso.

70 Aí todos perguntaram:

— Então você é o Filho de Deus?

Jesus respondeu:

— São vocês que estão dizendo isso.

71 E eles disseram:

— Não precisamos mais de testemunhas. Nós mesmos ouvimos o que ele disse.

1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.

3 Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.

4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre.

5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

8 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."

9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"

10 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz&#59; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

12 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el."

13 Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik&#59; és elkészítették a húsvéti vacsorát.

14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,

15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában."

17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.

18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."

19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."

23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

24 Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

25 Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."

28 "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

29 és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt&#59;

30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."

31 "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."

33 Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"

34 Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."

35 Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.

36 Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is&#59; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik."

38 Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"

39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."

41 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

46 Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48 Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"

49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?"

50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt.

52 Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.

53 Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje."

54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."

57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"

58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"

59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."

60 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

63 Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

64 majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"

65 És sok más szidalmat is szórtak reá.

66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

67 s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján."

70 Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" " Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.

71 Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."