1 De novo Jesus usou parábolas para falar ao povo. Ele disse:

2 — O Reino do Céu é como um rei que preparou uma festa de casamento para seu filho. 3 Depois mandou os empregados chamarem os convidados, mas eles não quiseram vir. 4 Então mandou outros empregados com o seguinte recado: "Digam aos convidados que tudo está preparado para a festa. Já matei os bezerros e os bois gordos, e tudo está pronto. Que venham à festa!"

5 — Mas os convidados não se importaram com o convite e foram tratar dos seus negócios: um foi para a sua fazenda, e outro, para o seu armazém. 6 Outros agarraram os empregados, bateram neles e os mataram. 7 O rei ficou com tanta raiva, que mandou matar aqueles assassinos e queimar a cidade deles. 8 Depois chamou os seus empregados e disse: "A minha festa de casamento está pronta, mas os convidados não a mereciam. 9 Agora vão pelas ruas e convidem todas as pessoas que vocês encontrarem."

10 — Então os empregados saíram pelas ruas e reuniram todos os que puderam encontrar, tanto bons como maus. E o salão de festas ficou cheio de gente. 11 Quando o rei entrou para ver os convidados, notou um homem que não estava usando roupas de festa 12 e perguntou: "Amigo, como é que você entrou aqui sem roupas de festa?"

— Mas o homem não respondeu nada. 13 Então o rei disse aos empregados: "Amarrem os pés e as mãos deste homem e o joguem fora, na escuridão. Ali ele vai chorar e ranger os dentes de desespero."

14 E Jesus terminou, dizendo:

— Pois muitos são convidados, mas poucos são escolhidos.

15 Os fariseus saíram e fizeram um plano para conseguir alguma prova contra Jesus. 16 Então mandaram que alguns dos seus seguidores e alguns membros do partido de Herodes fossem dizer a Jesus:

— Mestre, sabemos que o senhor é honesto, ensina a verdade sobre a maneira de viver que Deus exige e não se importa com a opinião dos outros, nem julga pela aparência. 17 Então o que o senhor acha: é ou não é contra a nossa Lei pagar impostos ao Imperador romano?

18 Mas Jesus percebeu a malícia deles e respondeu:

— Hipócritas! Por que é que vocês estão procurando uma prova contra mim? 19 Tragam a moeda com que se paga o imposto!

Trouxeram a moeda, 20 e ele perguntou:

— De quem são o nome e a cara que estão gravados nesta moeda?

21 Eles responderam:

— São do Imperador.

Então Jesus disse:

— Deem ao Imperador o que é do Imperador e deem a Deus o que é de Deus.

22 Eles ficaram admirados quando ouviram isso. Então deixaram Jesus e foram embora.

23 Naquele mesmo dia chegaram perto de Jesus alguns saduceus, afirmando que ninguém ressuscita. 24 Eles disseram a Jesus:

— Mestre, Moisés ensinou assim: "Se um homem morrer e deixar a esposa sem filhos, o irmão dele deve casar com a viúva, para terem filhos, que serão considerados filhos do irmão que morreu." 25 Acontece que havia entre nós sete irmãos. O mais velho casou e morreu sem deixar filhos. Assim, ele deixou a viúva para o segundo irmão. 26 A mesma coisa aconteceu com este, e também com o terceiro, e, finalmente, com todos os sete. 27 Depois de todos eles, a mulher também morreu. 28 Portanto, no dia da ressurreição, de qual dos sete a mulher vai ser esposa? Pois todos eles casaram com ela!

29 Jesus respondeu:

— Como vocês estão errados, não conhecendo nem as Escrituras Sagradas nem o poder de Deus! 30 Pois, quando os mortos ressuscitarem, serão como os anjos do céu, e ninguém casará. 31 E, quanto à ressurreição dos mortos, será que vocês nunca leram o que Deus disse? Ele afirmou: 32 "Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaque e o Deus de Jacó." E Deus não é Deus dos mortos e sim dos vivos.

33 Quando a multidão ouviu isso, ficou admirada com o ensinamento dele.

34 Os fariseus se reuniram quando souberam que Jesus tinha feito os saduceus calarem a boca. 35 E um deles, que era mestre da Lei, querendo conseguir alguma prova contra Jesus, perguntou:

36 — Mestre, qual é o mais importante de todos os mandamentos da Lei?

37 Jesus respondeu:

— "Ame o Senhor, seu Deus, com todo o coração, com toda a alma e com toda a mente." 38 Este é o maior mandamento e o mais importante. 39 E o segundo mais importante é parecido com o primeiro: "Ame os outros como você ama a você mesmo." 40 Toda a Lei de Moisés e os ensinamentos dos Profetas se baseiam nesses dois mandamentos.

41 Quando os fariseus estavam reunidos, Jesus perguntou a eles:

42 — O que vocês pensam sobre o Messias? De quem ele é descendente?

— De Davi! — responderam eles.

43 Jesus tornou a perguntar:

— Então, por que é que Davi, inspirado pelo Espírito Santo, chama o Messias de Senhor? Pois Davi disse:

44 "O Senhor Deus disse ao meu Senhor:

‘Sente-se do meu lado direito,

até que eu ponha os seus inimigos

debaixo dos seus pés.’ "

45 Portanto, se Davi chama o Messias de Senhor, como é que o Messias pode ser descendente de Davi?

46 Ninguém podia responder mais nada, e daquele dia em diante não tiveram coragem de lhe fazer mais perguntas.

1 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:

2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!

5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve&#59;

12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre&#59; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."

15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.

16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"

18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?

19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.

20 Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"

21 "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."

22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:

24 "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.

26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.

27 Végül aztán meghalt az asszony is.

28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"

29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:

32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."

33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.

35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"

37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38 Ez az első és a nagy parancsolat.

39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

42 "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."

43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:

44 Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.

45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"

46 De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.