1 Jesus entrou num barco, voltou para o lado oeste do lago e chegou à sua cidade . 2 Então algumas pessoas trouxeram um paralítico deitado numa cama. Jesus viu que eles tinham fé e disse ao paralítico:
— Coragem, meu filho! Os seus pecados estão perdoados.
3 Aí alguns mestres da Lei começaram a pensar:
— Este homem está blasfemando contra Deus.
4 Porém Jesus sabia o que eles estavam pensando e disse:
— Por que é que vocês estão pensando essas coisas más? 5 O que é mais fácil dizer ao paralítico: "Os seus pecados estão perdoados" ou "Levante-se e ande"? 6 Pois vou mostrar a vocês que eu, o Filho do Homem, tenho poder na terra para perdoar pecados.
Então disse ao paralítico:
— Levante-se, pegue a sua cama e vá para casa.
7 O homem se levantou e foi para casa. 8 Quando o povo viu isso, ficou com medo e louvou a Deus por dar esse poder a seres humanos.
9 Jesus saiu dali e, no caminho, viu um cobrador de impostos, chamado Mateus, sentado no lugar onde os impostos eram pagos. Jesus lhe disse:
— Venha comigo.
Mateus se levantou e foi com ele. 10 Mais tarde, enquanto Jesus estava jantando na casa de Mateus, muitos cobradores de impostos e outras pessoas de má fama chegaram e sentaram-se à mesa com Jesus e os seus discípulos. 11 Alguns fariseus viram isso e perguntaram aos discípulos:
— Por que é que o mestre de vocês come com os cobradores de impostos e com outras pessoas de má fama?
12 Jesus ouviu a pergunta e respondeu:
— Os que têm saúde não precisam de médico, mas sim os doentes. 13 Vão e procurem entender o que quer dizer este trecho das Escrituras Sagradas: "Eu quero que as pessoas sejam bondosas e não que me ofereçam sacrifícios de animais." Porque eu vim para chamar os pecadores e não os bons.
14 Então os discípulos de João Batista chegaram perto de Jesus e perguntaram:
— Por que é que nós e os fariseus jejuamos muitas vezes, mas os discípulos do senhor não jejuam?
15 Jesus respondeu:
— Vocês acham que os convidados de um casamento podem estar tristes enquanto o noivo está com eles? Claro que não! Mas chegará o tempo em que o noivo será tirado do meio deles; então sim eles vão jejuar!
16 — Ninguém usa um retalho de pano novo para remendar uma roupa velha; pois o remendo novo encolhe e rasga a roupa velha, aumentando o buraco. 17 Ninguém põe vinho novo em odres velhos. Se alguém fizer isso, os odres rebentam, o vinho se perde, e os odres ficam estragados. Pelo contrário, o vinho novo é posto em odres novos, e assim não se perdem nem os odres nem o vinho.
18 Enquanto Jesus estava falando ao povo, um chefe religioso chegou perto dele, ajoelhou-se e disse:
— A minha filha morreu agora mesmo! Venha e ponha as mãos sobre ela para que viva de novo.
19 Então Jesus foi com ele, e os seus discípulos também foram.
20 Certa mulher, que fazia doze anos que estava com uma hemorragia, veio por trás de Jesus e tocou na barra da capa dele. 21 Pois ela pensava assim: "Se eu apenas tocar na capa dele, ficarei curada."
22 Jesus virou, viu a mulher e disse:
— Coragem, minha filha! Você sarou porque teve fé.
E naquele momento a mulher ficou curada.
23 Depois Jesus foi para a casa do chefe religioso. Quando viu os que tocavam música fúnebre e viu a multidão numa confusão geral, 24 disse:
— Saiam todos daqui! A menina não morreu; ela está dormindo!
Então começaram a caçoar dele. 25 Logo que a multidão saiu, Jesus entrou no quarto em que a menina estava, pegou-a pela mão, e ela se levantou. 26 E a notícia a respeito disso se espalhou por toda aquela região.
27 Jesus saiu daquele lugar, e no caminho dois cegos começaram a segui-lo, gritando:
— Filho de Davi, tenha pena de nós!
28 Assim que Jesus entrou em casa, os cegos chegaram perto dele. Então ele perguntou:
— Vocês creem que eu posso curar vocês?
— Sim, senhor! Nós cremos! — responderam eles.
29 Jesus tocou nos olhos deles e disse:
— Então que seja feito como vocês creem!
30 E os olhos deles ficaram curados. Aí Jesus ordenou com severidade:
— Não contem isso a ninguém!
31 Porém eles foram embora e espalharam as notícias a respeito de Jesus por toda aquela região.
32 Quando eles foram embora, algumas pessoas levaram a Jesus um homem que não podia falar porque estava dominado por um demônio. 33 Logo que o demônio foi expulso, o homem começou a falar. Todos ficaram admirados e afirmavam:
— Nunca vimos em Israel uma coisa assim!
34 Mas os fariseus diziam:
— O chefe dos demônios é quem dá a esse homem poder para expulsar demônios.
35 Jesus andava visitando todas as cidades e povoados. Ele ensinava nas sinagogas, anunciava a boa notícia sobre o Reino e curava todo tipo de enfermidades e doenças graves das pessoas. 36 Quando Jesus viu a multidão, ficou com muita pena daquela gente porque eles estavam aflitos e abandonados, como ovelhas sem pastor. 37 Então disse aos discípulos:
— A colheita é grande mesmo, mas os trabalhadores são poucos. 38 Peçam ao dono da plantação que mande mais trabalhadores para fazerem a colheita.
1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.
2 És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid."
3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja."
4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!?
6 Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!"
7 Az pedig felkelt, és hazament.
8 Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt.
10 És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt.
11 Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?"
12 Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
13 Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?"
15 Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
16 Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad.
17 Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."
18 Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog."
19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.
20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét,
21 mert ezt mondta magában: "Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok."
22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: "Bízzál, leányom, hited megtartott téged." És meggyógyult az asszony abban az órában.
23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,
24 így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették őt.
25 Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.
26 És híre ment ennek az egész vidéken.
27 Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!"
28 Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Ezt felelték: "Igen, Uram!"
29 Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti hitetek szerint!"
30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!"
31 De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken.
32 Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát.
33 Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Izráelben!"
34 A farizeusok viszont ezt mondották: "Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket."
35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.
36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.
37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:
38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."