1 Naquele tempo João Batista foi para o deserto da Judeia e começou a pregar, 2 dizendo:
— Arrependam-se dos seus pecados porque o Reino do Céu está perto!
3 A respeito de João, o profeta Isaías tinha escrito o seguinte:
"Alguém está gritando no deserto:
Preparem o caminho para o Senhor passar!
Abram estradas retas para ele!"
4 João usava uma roupa feita de pelos de camelo e um cinto de couro e comia gafanhotos e mel do mato. 5 Os moradores de Jerusalém, da região da Judeia e de todos os lugares em volta do rio Jordão iam ouvi-lo. 6 Eles confessavam os seus pecados, e João os batizava no rio Jordão.
7 Quando João viu que muitos fariseus e saduceus vinham para serem batizados por ele, disse:
— Ninhada de cobras venenosas! Quem disse que vocês escaparão do terrível castigo que Deus vai mandar? 8 Façam coisas que mostrem que vocês se arrependeram dos seus pecados. 9 E não digam uns aos outros: "Abraão é nosso antepassado." Pois eu afirmo a vocês que até destas pedras Deus pode fazer descendentes de Abraão! 10 O machado já está pronto para cortar as árvores pela raiz. Toda árvore que não dá frutas boas será cortada e jogada no fogo. 11 Eu os batizo com água para mostrar que vocês se arrependeram dos seus pecados, mas aquele que virá depois de mim os batizará com o Espírito Santo e fogo. Ele é mais importante do que eu, e não mereço a honra de carregar as sandálias dele. 12 Com a pá que tem na mão ele vai separar o trigo da palha. Guardará o trigo no seu depósito, mas queimará a palha no fogo que nunca se apaga.
13 Naqueles dias, Jesus foi da Galileia até o rio Jordão a fim de ser batizado por João Batista. 14 Mas João tentou convencê-lo a mudar de ideia, dizendo assim:
— Eu é que preciso ser batizado por você, e você está querendo que eu o batize?
15 Mas Jesus respondeu:
— Deixe que seja assim agora, pois é dessa maneira que faremos tudo o que Deus quer.
E João concordou.
16 Logo que foi batizado, Jesus saiu da água. O céu se abriu, e Jesus viu o Espírito de Deus descer como uma pomba e pousar sobre ele. 17 E do céu veio uma voz, que disse:
— Este é o meu Filho querido, que me dá muita alegria!
1 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában:
2 "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"
3 Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"
4 Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;
6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,
9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
10 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
12 Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.
14 János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: "Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?"
15 Jézus így válaszolt: "Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.
16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.
17 És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."