1 Après ces choses, la parole de l'Éternel fut adressée à Abram dans une vision, en disant: Ne crains point, Abram, je suis ton bouclier, et ta très grande récompense.

2 Et Abram répondit: Seigneur Éternel, que me donneras-tu? Je m'en vais sans enfants, et celui qui possédera ma maison est Eliézer de Damas.

3 Et Abram dit: Voici, tu ne m'as pas donné de postérité, et voilà qu'un serviteur né dans ma maison sera mon héritier.

4 Et voici, la parole de l'Éternel lui fut adressée, en disant: Celui-ci ne sera point ton héritier; mais celui qui sortira de tes entrailles, sera ton héritier.

5 Puis il le mena dehors et lui dit: Regarde vers le ciel, et compte les étoiles, si tu peux les compter. Et il lui dit: Ainsi sera ta postérité.

6 Et Abram crut à l'Éternel, qui lui imputa cela à justice.

7 Et il lui dit: Je suis l'Éternel, qui t'a fait sortir d'Ur des Caldéens, afin de te donner ce pays pour le posséder.

8 Et il dit: Seigneur Éternel, à quoi connaîtrai-je que je le posséderai?

9 Et il lui répondit: Prends pour moi une génisse de trois ans, une chèvre de trois ans, un bélier de trois ans, une tourterelle et un pigeonneau.

10 Et il prit toutes ces choses, et les partagea par le milieu, et il mit chaque moitié vis-à-vis de l'autre; mais il ne partagea point les oiseaux.

11 Et les oiseaux de proie fondirent sur ces bêtes mortes; mais Abram les chassa.

12 Et comme le soleil allait se coucher, un profond sommeil tomba sur Abram; et voici, une terreur, une obscurité profonde tomba sur lui.

13 Et l'Éternel dit à Abram: Sache que ta postérité sera étrangère dans un pays qui ne lui appartiendra point, et qu'elle en servira les habitants, et qu'ils l'opprimeront pendant quatre cents ans.

14 Mais je jugerai aussi la nation à laquelle tes descendants seront asservis; et ensuite ils sortiront avec de grandes richesses.

15 Et toi, tu t'en iras en paix vers tes pères, tu seras enseveli dans une heureuse vieillesse.

16 Et à la quatrième génération ils reviendront ici; car l'iniquité de l'Amoréen n'est pas encore à son comble.

17 Et lorsque le soleil fut couché, il y eut une obscurité épaisse; et voici, il y eut une fournaise fumante, et une flamme de feu qui passa entre les chairs partagées.

18 En ce jour-là, l'Éternel traita alliance avec Abram, en disant: Je donne ce pays à ta postérité, depuis le fleuve d'Égypte jusqu'au grand fleuve, au fleuve d'Euphrate;

19 Les Kéniens, les Kéniziens, les Kadmoniens,

20 Les Héthiens, les Phéréziens, les Rephaïms,

21 Les Amoréens, les Cananéens, les Guirgasiens et les Jébusiens.

1 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.

2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

4 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

5 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.

6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.

7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.

8 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?

9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.

10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.

11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.

12 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.

13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.

14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.

15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.

17 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.

19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.

20 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.

21 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.