1 Et Jacob leva les yeux et regarda. Et voici, Ésaü venait, et quatre cents hommes avec lui. Alors il répartit les enfants entre Léa, Rachel, et les deux servantes.

2 Et il plaça en tête les servantes et leurs enfants; Léa et ses enfants ensuite, et Rachel et Joseph au dernier rang.

3 Quant à lui, il passa devant eux, et se prosterna en terre sept fois, jusqu'à ce qu'il se fût approché de son frère.

4 Mais Ésaü courut au-devant de lui, et l'embrassa, et se jeta à son cou, et le baisa, et ils pleurèrent.

5 Puis il leva les yeux, et vit les femmes et les enfants, et il dit: Qui as-tu là? Et il répondit: Ce sont les enfants que Dieu a accordés à ton serviteur.

6 Et les servantes s'approchèrent, elles et leurs enfants, et se prosternèrent.

7 Léa aussi s'approcha, et ses enfants, et ils se prosternèrent. Et ensuite Joseph et Rachel s'approchèrent, et ils se prosternèrent.

8 Et Ésaü dit: Que veux-tu faire avec tout ce camp que j'ai rencontré? Et il répondit: C'est pour trouver grâce aux yeux de mon seigneur.

9 Et Ésaü dit: Je suis dans l'abondance, mon frère. Garde ce qui est à toi.

10 Et Jacob répondit: Non, je te prie, si j'ai trouvé grâce à tes yeux, tu accepteras mon offrande de ma main, puisque j'ai vu ta face comme on voit la face de Dieu, et que tu m'as accueilli favorablement.

11 Accepte, je te prie, mon présent qui t'a été offert; car Dieu m'a comblé de grâces, et j'ai de tout. Il le pressa donc tant, qu'il l'accepta.

12 Et Ésaü dit: Partons, et marchons; et je marcherai devant toi.

13 Et Jacob lui dit: Mon seigneur sait que les enfants sont délicats; et je suis chargé de brebis et de vaches qui allaitent; si on les presse un seul jour, tout le troupeau mourra.

14 Que mon seigneur passe, je te prie, devant son serviteur; et moi, je m'avancerai tout doucement, au pas du bétail qui est devant moi, et au pas des enfants, jusqu'à ce que j'arrive chez mon seigneur, à Séir.

15 Et Ésaü dit: Je te prie, que je fasse demeurer avec toi quelques-uns des gens qui sont avec moi. Et il répondit: Pourquoi cela? Que je trouve grâce aux yeux de mon seigneur!

16 Et Ésaü retourna ce jour-là par son chemin, à Séir.

17 Mais Jacob partit pour Succoth; et il bâtit une maison pour lui, et fit des cabanes pour son bétail; c'est pourquoi, il nomma le lieu Succoth (cabanes).

18 Et Jacob, venant de Paddan-Aram, arriva sain et sauf à la ville de Sichem, au pays de Canaan; et il campa devant la ville.

19 Et il acheta, de la main des fils de Hémor, père de Sichem, pour cent pièces d'argent, la portion de champ où il avait dressé sa tente.

20 Et il dressa là un autel, et il l'appela El-Elohé-Israël (Dieu est le Dieu d'Israël).

1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.

12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.

19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.