1 Oli yhdestoista vuosi, kolmannen kuun ensimmäinen päivä, ja minulle tuli tämä Herran sana:
3 Sinä olet kuin sypressi, kuin Libanonin setri, jonka mahtavat oksat varjosivat maan. Se kasvoi korkeaksi, sen latva kohosi pilvien keskeen.
4 Se sai voimansa vedestä, sitä kasvatti syvyyksien virta, joka ulotti monet haaransa sen kasvupaikkaan ja lähetti purojaan kaikille metsän puille.
5 Sen tähden se kasvoi korkeammaksi kuin toiset metsän puut, sen tähden se haarautui haarautumistaan ja kurkotti oksiaan. Se sai paljon vettä ja kasvoi.
6 Sen oksilla pesivät kaikki taivaan linnut, sen lehvien suojassa syntyivät kaikki metsän eläimet, sen varjossa asuivat kaikki maailman kansat.
7 Siitä kasvoi suuri ja kaunis puu, ja se ulotti oksansa etäälle, sillä sen juuret yltivät suuriin vesiin asti.
8 Yksikään Jumalan puutarhan setri ei ollut sen vertainen. Sypressipuiden oksia ei voinut verrata sen oksiin, eivätkä plataanien latvat olleet sen latvojen vertaiset. Yksikään Jumalan puutarhan puu ei ollut niin kaunis.
9 Minä tein siitä kauniin puun, haarautuvan ja tuuhean. Kaikki Eedenin puut, Jumalan puutarhan puut kadehtivat sitä.
11 minä annan sen kansojen käskijän armoille, ja hän tekee sille sen, mitä jumalattomille tehdään. Minä olen sen hylännyt.
13 Sen kaatuneelle rungolle tekivät pesänsä taivaan linnut, ja sen oksien suojaan asettuivat metsän eläimet.
16 Minä panen kansat vapisemaan, kun se ryskyen kaatuu, kun minä syöksen sen alas tuonelaan yhdessä hautaan vaipuvien kanssa. Niin saavat tuonelassa hyvityksen kaikki Eedenin puut, Libanonin parhaat ja kauneimmat, kaikki, jotka saivat kyllälti vettä.
17 Ne ovat yhdessä tuon puun kanssa tuonelan maassa, julmasti surmattujen parissa. Kaikki, jotka elivät puun suojassa, hajotetaan vieraiden kansojen sekaan.
18 Oliko yksikään Eedenin puista sinun vertaisesi, yhtä maineikas ja mahtava kuin sinä? Silti sinut yhdessä Eedenin puiden kanssa syöstään syvimpään tuonelaan, heitetään ympärileikkaamattomien ja julmasti surmattujen joukkoon. Niin käy faraon ja hänen korskean joukkonsa. Näin sanoo Herra Jumala.
1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az õ sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot tartó s magas növésû, melynek felhõkig ért a teteje.
4 Víz nevelte nagygyá, a mélység [vizei] tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s [csak] folyásaikat bocsáták a mezõ egyéb fáihoz.
5 Ennekokáért lõn magasb növése a mezõ minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztõl, midõn kiterjeszté azokat.
6 Az õ ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mezõ minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép.
7 És széppé lõn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé [nyúlik] vala.
8 A czédrusok el nem takarák õt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az õ szépségében.
9 Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.
10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhõk közé, és szíve felfuvalkodott az õ magasságában:
11 Azért adom õt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiûztem õt.
12 És kivágták õt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták õt.
13 Ledõlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz [gyül ]vala a mezõ minden vada;
14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhõk közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.
15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám õt a Libánonnal, és a mezõ minden fája elepede miatta.
16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.
17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítõtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
18 Kihez vagy hát hasonló dicsõségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.