1 Salomon, Daavidin pojan, Israelin kuninkaan, sananlaskut.
2 Opettakoot ne viisautta, kasvattakoot ymmärtämään ymmärryksen sanat,
3 johdattakoot hyvään tietoon, oikeudentuntoon ja rehtiin mieleen.
4 Kokemattomat saakoot niistä viisautta, nuoret tietoa ja harkintaa.
5 Viisaskin viisastuu, kun kuulee niitä, järkeväkin saa opastusta,
6 oppii mietelmiä ja vertauksia, tajuaa viisaiden sanat, avaa arvoitukset.
7 Herran pelko on tiedon perusta, vain hullu halveksii viisautta ja opetusta.
8 Poikani, kuule isäsi neuvoja, älä väheksy äitisi opetusta --
9 ne ovat seppele hiuksillasi, ketju kaulaasi koristamassa.
10 Älä suostu, poikani, synnintekijöiden viekoituksiin,
12 Niellään heidät elävältä, yhtenä suupalana, niin kuin hauta nielee terveen miehen.
13 Kaikenlaiset kalleudet odottavat meitä, ryöstösaalis täyttää kohta varastomme.
15 Heidän tielleen, poikani, älä lähde, pidä jalkasi poissa heidän poluiltaan,
16 sillä he rientävät pahaa kohti, kiiruhtavat vuodattamaan verta.
17 Ei lintu verkkoa näe, vaikka näkee sitä levitettävän.
18 Oman verensä he väijyessään vaarantavat, omaa tuhoaan etsivät vaaniessaan.
19 Sellainen on riistäjän tie. Joka sille lähtee, kulkee tuhoon.
20 Viisaus huutaa kaduilla, antaa toreilla puheensa kaikua,
21 meluisten katujen kulmissa se kutsuu, kuuluttaa asiansa markkinapaikoilla:
23 Kääntykää minun puoleeni, minä opetan teitä, saatan teidät tuntemaan opetukseni ja tietoni.
25 Yhtäkään neuvoani ette ole ottaneet varteen, opetukseni ei ole kelvannut teille.
26 Niinpä minä nauran, kun teidän käy huonosti, pilkkaan, kun tulee aika jota kauhistutte,
27 kun pelko tulee yllenne kuin rajuilma ja onnettomuus iskee tuulispäänä, kun osaksenne tulee ahdinko ja vaiva.
28 Silloin te huudatte minua, mutta minä en vastaa, etsitte minua, ettekä löydä.
29 Te vihasitte tietoa, ette halunneet totella Herraa,
30 te vähät välititte, kun teitä neuvoin, ette antaneet arvoa ohjeilleni.
31 Niinpä saatte syödä tekojenne hedelmät, niellä kurkun täydeltä juonianne.
32 Uppiniskaisuus on tyhmälle tuhoksi, huolettomuuteensa hullu kuolee.
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.