1 Sävyisä vastaus taltuttaa kiukun, loukkaava sana nostaa vihan.
2 Viisaiden sanat ovat tiedon mauste, tyhmän suu syytää tyhmyyksiä.
3 Herran katse yltää kaikkialle, sen alla ovat sekä hyvät että pahat.
4 Lohduttava puhe antaa elämänrohkeutta, petollinen sana murtaa mielen.
5 Tyhmä väheksyy isänsä opetusta, viisas se, joka nuhteita kuulee.
6 Oikeamielisen talosta ei rikkaus lopu, jumalattomalta varat häviävät.
7 Viisaan sanat levittävät tietoa, tyhmän ajatukset harhailevat.
8 Jumalattoman uhria Herra kammoksuu, vilpittömän rukous on hänelle otollinen.
9 Jumalattoman vaellusta Herra kammoksuu, vanhurskauteen pyrkivää hän rakastaa.
10 Kovan kurituksen saa, joka poikkeaa tieltä, joka nuhteita väheksyy, päätyy tuhoon.
11 Herra näkee tuonelan syvyyksiin asti, saati sitten ihmisten sydämiin!
12 Itserakas ei moitetta siedä, omahyväinen ei mene viisaiden luo.
13 Iloinen sydän kaunistaa kasvot, ahdistus murtaa mielen.
14 Järkevä ihminen tavoittelee tietoa, houkalle maistuu vain järjettömyys.
15 Köyhälle jokainen päivä on paha, mutta valoisa mieli tekee arjesta juhlan.
16 Parempi köyhyys ja Herran pelko kuin suuret varat ja rauhattomuus.
17 Parempi vihannesvati ja ystävien seura kuin syöttöhärkä ja vihaiset katseet.
18 Kiivas mies panee alulle riidan, pitkämielinen riidan lopettaa.
19 Laiskan tie on piikkipensaikko, kunnon mies kulkee raivattua tietä.
20 Viisas poika on isänsä ilo, tomppeli halveksii äitiään.
21 Järjetön saa ilonsa hulluudesta, järkevä kulkee tietänsä suoraan.
22 Jos harkinta puuttuu, hanke kaatuu, jos on neuvonantajia, se onnistuu.
23 Mikä ilo, kun löytyy sattuva vastaus, oikea sana oikeaan aikaan!
24 Viisas kulkee ylöspäin elämän tietä, hän välttää tuonelaan viettävän tien.
25 Ylpeältä Herra hävittää talon, mutta lesken maat hän suojelee.
26 Pahantekijän juonia Herra kammoksuu, lempeät sanat ovat hänelle mieleen.
27 Ahneus vie talon tuhoon. Joka lahjukset torjuu, se menestyy.
28 Oikeamielinen malttaa, ennen kuin vastaa, jumalattoman suu syytää pahuutta.
29 Herra on kaukana jumalattomista, mutta vanhurskaiden rukouksen hän kuulee.
30 Ystävällinen katse ilahduttaa mielen, iloinen uutinen virkistää ruumiin.
31 Joka ottaa nuhteet opikseen, saa sijan viisaiden joukossa.
32 Joka torjuu moitteet, pilaa elämänsä, joka nuhteita kuulee, hankkii ymmärrystä.
33 Herran pelko on viisauden koulu, kunnian tie käy nöyryyden kautta.
1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.