1 Kuuntele, poikani, viisauden sanoja, seuraa valppaasti hyviä neuvojani,
2 jotta säilyttäisit harkintasi ja puhuisit niin kuin puhua tulee.
3 Hunajaa tiukkuvat vieraan naisen huulet, hänen kielensä on öljyä liukkaampi,
4 mutta lopulta hän käy karvaaksi kuin koiruoho, viiltää kuin kaksiteräinen miekka.
5 Hänen jalkansa kulkevat kuolemaan, alas tuonelaan vievät hänen askeleensa.
6 Ei hän välitä elämän tiestä, ei tiedä, minne päin milloinkin horjahtaa.
7 Siispä, poikani, kuule minua, älä lyö laimin minun opetustani.
8 Pysy kaukana vieraasta naisesta, älä mene lähellekään hänen talonsa ovea,
9 ettet haaskaisi voimaasi vieraille etkä parhaita vuosiasi armottomalle,
10 etteivät oudot hyötyisi miehuudestasi, tuntemattomat raadantasi tuloksista
11 etkä sinä viimein, loppuun ajettuna päätyisi huokaamaan:
13 en kuunnellut opettajiani vaan suljin korvani kasvattajieni ohjeilta!
15 Juo vettä omasta ruukustasi, käytä oman kaivosi raikasta juomaa.
16 Miksi antaisit lähteittesi vuotaa kadulle, purojesi kaupungin toreille?
17 Ne pulppuavat yksin sinua varten, vain sinun hyväksesi, eivät muiden.
18 Olkoon sinun lähteesi siunattu, iloitse vaimosta, jonka nuorena sait,
19 rakkaasta peurasta, suloisesta kauriistasi. Olkoot hänen rintansa ilosi vuodesta vuoteen, hänen rakkautensa elämäsi riemu ja hurmio.
20 Miksi, poikani, viehättyisit vieraaseen naiseen, miksi hyväilisit vieraan povea?
21 Missä ihminen kulkeekin, Herra näkee hänet ja tarkkaa hänen askeleitaan.
22 Pahantekijä jää rikostensa vangiksi, takertuu syntiensä verkkoon.
23 Hillittömyyteensä hän kuolee, ajautuu perikatoon kaikessa hulluudessaan.
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.