1 Niskoittelija, johon nuhteet kilpistyvät, musertuu hetkessä, eikä apua tule.
2 Kun oikeamieliset menestyvät, kansa iloitsee, kun jumalaton hallitsee, se huokaa.
3 Joka viisautta rakastaa, on isänsä ilo, varansa tuhlaa, joka käy porttojen luona.
4 Oikeudenmukainen kuningas pitää maan pystyssä, veroja kiskova hävittää sen.
5 Joka puhuu toiselle mielin kielin, virittää verkon hänen tielleen.
6 Pahantekijä joutuu tekojensa vangiksi, oikeamielinen kulkee iloiten tietään.
7 Oikeamielinen ymmärtää köyhää, jumalaton ei hänen huolistaan piittaa.
8 Kiihottajat villitsevät kaupungin, mutta viisaat tyynnyttävät vihan.
9 Jos viisas ryhtyy käräjöimään tyhmän kanssa, tämä räyhää tai nauraa, sopua ei tule.
10 Jotka verta janoavat, ne nuhteetonta vihaavat, mutta kunnon ihmiset puolustavat häntä.
11 Tyhmä päästää vihansa valloilleen, viisas malttaa ja hillitsee vihansa.
12 Jos hallitsija kuuntelee valheita, on hovissa kohta pelkkiä lurjuksia.
13 Pane köyhä ja riistäjä vieretysten: kummankin silmiin on Herra antanut valon.
14 Jos kuningas hankkii oikeutta köyhille, hänen valtansa on vahva ja vakaa.
15 Keppi ja nuhtelu antavat viisautta, kuritta kasvanut poika on äitinsä häpeä.
16 Mitä enemmän jumalattomia, sitä enemmän rikoksia, mutta hurskaat saavat nähdä heidän kukistuvan.
17 Ojenna poikaasi, se on onneksesi, saat hänestä paljon iloa.
18 Ellei profeettoja ole, kansa villiintyy, onnellinen se, joka Herran lakia seuraa.
19 Ei orjaa puheella ojenneta: hän tajuaa sen muttei tottele.
20 Moni puhuu ennen kuin ajattelee -- tyhmyristäkin on enemmän toivoa.
21 Joka orjaansa jo nuoresta hemmottelee, saa hänestä lopulta mieliharmin.
22 Äkkipikainen panee alulle riidan, kiivaalle kertyy rikkomuksia.
23 Ylpeys vie nöyryytykseen, vaatimaton saa kunniaa.
24 Joka varasta auttaa, vetää ylleen kirouksen: kun todistajia kutsutaan, hän vaikenee.
25 Joka ihmisiä pelkää, on pelkonsa vanki, joka luottaa Herraan, on turvassa.
26 Monet pyrkivät hallitsijan puheille, mutta oikeus tulee yksin Herralta.
27 Väärämielinen on hurskaalle kauhistus, niin myös suoran tien kulkija jumalattomalle.
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.