1 Vaimon viisaus talon rakentaa, vaimon tyhmyyteen talo sortuu.
2 Joka kuulee Herraa, kulkee suoria teitä, joka Herraa väheksyy, poikkeaa tieltään.
3 Tyhmä puhuu raippoja omaan selkäänsä, viisaan huulet ovat hänen vartijansa.
4 Heinää säästää, joka ei härkiä pidä, mutta vahvat juhdat takaavat runsaan sadon.
5 Luotettava todistaja ei valehtele, vilpillinen on valhetta täynnä.
6 Ylimielinen tavoittelee turhaan viisautta, ymmärtävälle tieto aukeaa.
7 Pysy loitolla tyhmästä miehestä, hänen puheestaan et tietoa löydä.
8 Viisaan viisaus on elämäntaitoa, tyhmän tyhmyys itsensä pettämistä.
9 Tyhmät nauravat rikkomuksilleen, mutta suosio seuraa nuhteettomia.
10 Surussaan on jokainen ihminen yksin, iloakaan ei voi toisen kanssa jakaa.
11 Jumalattoman talo tuhoutuu, oikeamielisen maja kestää.
12 Moni luulee omaa tietään oikeaksi, vaikka se on kuoleman tie.
13 Naurunkin pohjalla voi olla suru, ja kun ilo päättyy, murhe jää.
14 Luopio saa ravintonsa omalta tieltään, hyvä ihminen omaltaan.
15 Tyhmä uskoo kaiken minkä kuulee, järkevä harkitsee mitä tekee.
16 Viisas pelkää pahaa ja karttaa sitä, tyhmä on hillitön ja itsevarma.
17 Äkkipikainen tekee hullun töitä, juonien punojaa vihataan.
18 Tyhmyys on narrien koristus, viisaiden päässä on tiedon seppele.
19 Pahat pannaan kumartamaan hyvien edessä, jumalattomat oikeamielisten porteilla.
20 Köyhästä ei välitä edes toinen köyhä, mutta rikkaalla on paljon ystäviä.
21 Syntiä tekee, joka lähimmäistään halveksii, autuas se, joka köyhää säälii.
22 Joka pahaan pyrkii, kulkee harhaan, joka pyrkii hyvään, saa rakkautta.
23 Kaikesta vaivannäöstä on jotakin hyötyä, tyhjästä puheesta vain vahinkoa.
24 Viisaat seppelöidään rikkaudella, tyhmien otsaripana on tyhmyys.
25 Luotettava todistaja pelastaa ihmishenkiä, valehtelija johtaa oikeuden harhaan.
26 Herran pelko on vankka varustus, jälkipolvillekin se suo turvan.
27 Herran pelko on elämän lähde, se ohjaa ohi kuoleman loukkujen.
28 Kansan paljous on kuninkaan kunnia, väen vähyys ruhtinaan tuho.
29 Pitkämielisyys on järkevän miehen merkki, äkkipikaisuus on hulluuden huippu.
30 Mielenrauha on terveyden perusta, intohimot kalvavat kuin hivuttava tauti.
31 Joka heikkoa sortaa, herjaa hänen Luojaansa, joka Luojaa kunnioittaa, armahtaa köyhää.
32 Jumalaton sortuu pahuuteensa, mutta viattomuus on vanhurskaan turva.
33 Ymmärtäväisen sydämessä viisaus asuu, tyhmien sisimmästä sitä ei tapaa.
34 Vanhurskaus on kansalle kunniaksi, mutta synti on kansojen häpeä.
35 Kunnon palvelijaa kuningas suosii, kunnoton joutuu hänen vihoihinsa.
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.