1 Viinissä on rehentely, oluessa rettelö, päihtyneenä hoippuva on älyä vailla.
2 Kuin leijonan ärjyntä on kuninkaan suuttumus, henkensä vaarantaa, joka hänet vihoittaa.
3 Kunnia sille, joka riitansa sopii, hullu purkaa vihansa julki.
4 Syksyllä laiska ei kynnä -- elopellolta hän palaa tyhjin käsin.
5 Kuin syvä vesi on ihmisen sydän, mutta ymmärtäväinen sen luotaa.
6 Moni kuuluttaa omaa rehellisyyttään, mutta mistä löytyy todella luotettava mies?
7 Vanhurskas se, joka nuhteettomasti elää, onnellisia ovat hänen lapsensakin.
8 Kun kuningas istuu tuomarinistuimellaan, hän pystyy näkemään, mikä on pahaa.
10 Kahtalainen paino, kahtalainen mitta, kumpaakin Herra kammoksuu.
11 Teoista näkee, mitä pojasta tulee, onko hänen elämänsä oikea ja puhdas.
12 Korvat kuulemaan ja silmät näkemään, molemmat on Herra luonut.
13 Älä pitkään nuku, ettet köyhdy, nouse varhain, niin syöt kylliksesi.
15 Olkoon kultaa, olkoon helmiä, aarteista kallein on punnittu puhe.
16 Jos joku vierasta takaa, ota häneltä viitta ja pidä se panttina vierasta varten.
17 Makeaa on petoksella saatu leipä, mutta pian on suussa pelkkiä kiviä.
18 Harkinnalla hankkeet varmistetaan, tarkoin suunnitelmin sotaan mennään.
19 Juorukellolta salaisuus karkaa, suupaltin kanssa älä seurustele.
20 Joka isäänsä ja äitiään kiroaa, sen lamppu sammuu yön pimeään.
21 Omaisuus, jota ahneesti haalitaan, ei lopulta ole siunaukseksi.
23 Kahtalaista punnusta Herra vihaa, väärä vaaka ei hänelle kelpaa.
24 Herra ohjaa ihmisen askelet, kukapa arvaa tiensä suunnan?
25 Älä harkitsematta lupaa pyhää lahjaa -- olet ansassa, jos lupaustasi kadut.
26 Viisas kuningas viskaa joukosta jumalattomat, ajaa puimajyrällä heidän ylitseen.
27 Ihmisen henki on Herran lamppu, se valaisee sydämen perimmät sopet.
28 Laupeus ja uskollisuus ovat kuninkaan turva, niillä hän vahvistaa valtansa.
29 Nuorukaisten ylpeytenä on heidän voimansa, vanhusten kunniana harmaat hapset.
30 Ilkeä loukkaus iskee syvän haavan, viiltää sydämeen saakka.
1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.