1 И от сего трепещет сердце мое и подвиглось с места своего.2 Слушайте, слушайте голос Его и гром, исходящий из уст Его.3 Под всем небом раскат его, и блистание его – до краев земли.4 За ним гремит глас; гремит Он гласом величества Своего и не останавливает его, когда голос Его услышан.5 Дивно гремит Бог гласом Своим, делает дела великие, для нас непостижимые.6 Ибо снегу Он говорит: будь на земле; равно мелкий дождь и большой дождь в Его власти.7 Он полагает печать на руку каждого человека, чтобы все люди знали дело Его.8 Тогда зверь уходит в убежище и остается в своих логовищах.9 От юга приходит буря, от севера – стужа.10 От дуновения Божия происходит лед, и поверхность воды сжимается.11 Также влагою Он наполняет тучи, и облака сыплют свет Его,12 и они направляются по намерениям Его, чтоб исполнить то, что Он повелит им на лице обитаемой земли.13 Он повелевает им идти или для наказания, или в благоволение, или для помилования.14 Внимай сему, Иов; стой и разумевай чудные дела Божии.15 Знаешь ли, как Бог располагает ими и повелевает свету блистать из облака Своего?16 Разумеешь ли равновесие облаков, чудное дело Совершеннейшего в знании?17 Как нагревается твоя одежда, когда Он успокаивает землю от юга?18 Ты ли с Ним распростер небеса, твердые, как литое зеркало?19 Научи нас, что сказать Ему? Мы в этой тьме ничего не можем сообразить.20 Будет ли возвещено Ему, что я говорю? Сказал ли кто, что сказанное доносится Ему?21 Теперь не видно яркого света в облаках, но пронесется ветер и расчистит их.22 Светлая погода приходит от севера, и окрест Бога страшное великолепие.23 Вседержитель! мы не постигаем Его. Он велик силою, судом и полнотою правосудия. Он [никого] не угнетает.24 Посему да благоговеют пред Ним люди, и да трепещут пред Ним все мудрые сердцем!
1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.24