Isaías 38

1 In those days Hezekiah was sick and near death. Isaiah the prophet, the son of Amoz, came to him, and said to him, "Yahweh says, ‘Set your house in order, for you will die, and not live.’"

2 Then Hezekiah turned his face to the wall and prayed to Yahweh, 3 and said, "Remember now, Yahweh, I beg you, how I have walked before you in truth and with a perfect heart, and have done that which is good in your sight." Then Hezekiah wept bitterly.

4 Then Yahweh’s word came to Isaiah, saying, 5 "Go, and tell Hezekiah, ‘Yahweh, the God of David your father, says, "I have heard your prayer. I have seen your tears. Behold, I will add fifteen years to your life. 6 I will deliver you and this city out of the hand of the king of Assyria, and I will defend this city. 7 This shall be the sign to you from Yahweh, that Yahweh will do this thing that he has spoken. 8 Behold, I will cause the shadow on the sundial, which has gone down on the sundial of Ahaz with the sun, to return backward ten steps."’" So the sun returned ten steps on the sundial on which it had gone down.

9 The writing of Hezekiah king of Judah, when he had been sick, and had recovered of his sickness:

10 I said, "In the middle of my life I go into the gates of Sheol.*38:10 Sheol is the place of the dead.

I am deprived of the residue of my years."

11 I said, "I won’t see Yah,

Yah in the land of the living.

I will see man no more with the inhabitants of the world.

12 My dwelling is removed,

and is carried away from me like a shepherd’s tent.

I have rolled up my life like a weaver.

He will cut me off from the loom.

From day even to night you will make an end of me.

13 I waited patiently until morning.

He breaks all my bones like a lion.

From day even to night you will make an end of me.

14 I chattered like a swallow or a crane.

I moaned like a dove.

My eyes weaken looking upward.

Lord, I am oppressed.

Be my security."

15 What will I say?

He has both spoken to me, and himself has done it.

I will walk carefully all my years because of the anguish of my soul.

16 Lord, men live by these things;

and my spirit finds life in all of them.

You restore me, and cause me to live.

17 Behold, for peace I had great anguish,

but you have in love for my soul delivered it from the pit of corruption;

for you have cast all my sins behind your back.

18 For Sheol*38:18 Sheol is the place of the dead. can’t praise you.

Death can’t celebrate you.

Those who go down into the pit can’t hope for your truth.

19 The living, the living, he shall praise you, as I do today.

The father shall make known your truth to the children.

20 Yahweh will save me.

Therefore we will sing my songs with stringed instruments all the days of our life in Yahweh’s house.

21 Now Isaiah had said, "Let them take a cake of figs, and lay it for a poultice on the boil, and he shall recover." 22 Hezekiah also had said, "What is the sign that I will go up to Yahweh’s house?"

Ezékiás halálos betegsége, meggyógyulása és hálaéneke

1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! 2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, 3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen. 4 És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: 5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok. 6 És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost! 7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott: 8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult. 9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. 10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől! 11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt. 12 Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem! 13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem! 14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg! 15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után! 16 Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! 17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! 18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! 19 Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! 20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában! 21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon. 22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?