Isaías 63

1 Who is this who comes from Edom,

with dyed garments from Bozrah?

Who is this who is glorious in his clothing,

marching in the greatness of his strength?

"It is I who speak in righteousness,

mighty to save."

2 Why is your clothing red,

and your garments like him who treads in the wine vat?

3 "I have trodden the wine press alone.

Of the peoples, no one was with me.

Yes, I trod them in my anger

and trampled them in my wrath.

Their lifeblood is sprinkled on my garments,

and I have stained all my clothing.

4 For the day of vengeance was in my heart,

and the year of my redeemed has come.

5 I looked, and there was no one to help;

and I wondered that there was no one to uphold.

Therefore my own arm brought salvation to me.

My own wrath upheld me.

6 I trod down the peoples in my anger

and made them drunk in my wrath.

I poured their lifeblood out on the earth."

7 I will tell of the loving kindnesses of Yahweh

and the praises of Yahweh,

according to all that Yahweh has given to us,

and the great goodness toward the house of Israel,

which he has given to them according to his mercies,

and according to the multitude of his loving kindnesses.

8 For he said, "Surely, they are my people,

children who will not deal falsely;"

so he became their Savior.

9 In all their affliction he was afflicted,

and the angel of his presence saved them.

In his love and in his pity he redeemed them.

He bore them,

and carried them all the days of old.

10 But they rebelled

and grieved his Holy Spirit.

Therefore he turned and became their enemy,

and he himself fought against them.

11 Then he remembered the days of old,

Moses and his people, saying,

"Where is he who brought them up out of the sea with the shepherds of his flock?

Where is he who put his Holy Spirit among them?"

12 Who caused his glorious arm to be at Moses’ right hand?

Who divided the waters before them, to make himself an everlasting name?

13 Who led them through the depths,

like a horse in the wilderness,

so that they didn’t stumble?

14 As the livestock that go down into the valley,

Yahweh’s Spirit caused them to rest.

So you led your people to make yourself a glorious name.

15 Look down from heaven,

and see from the habitation of your holiness and of your glory.

Where are your zeal and your mighty acts?

The yearning of your heart and your compassion is restrained toward me.

16 For you are our Father,

though Abraham doesn’t know us,

and Israel does not acknowledge us.

You, Yahweh, are our Father.

Our Redeemer from everlasting is your name.

17 O Yahweh, why do you make us wander from your ways,

and harden our heart from your fear?

Return for your servants’ sake,

the tribes of your inheritance.

18 Your holy people possessed it but a little while.

Our adversaries have trodden down your sanctuary.

19 We have become like those over whom you never ruled,

like those who were not called by your name.

Az Úr eltapodja az ellenségeket

1 Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. 2 Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? 3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. 4 Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. 5 Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! 6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!

Emlékezés régi időkről

7 Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. 8 És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok. 9 Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. 10 Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök. 11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét? 12 Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? 13 Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! 14 Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!

Könyörgés megváltásért

15 Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem! 16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. 17 Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! 18 Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet. 19 Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.