Jó 19

1 Then Job answered,

2 "How long will you torment me,

and crush me with words?

3 You have reproached me ten times.

You aren’t ashamed that you attack me.

4 If it is true that I have erred,

my error remains with myself.

5 If indeed you will magnify yourselves against me,

and plead against me my reproach,

6 know now that God has subverted me,

and has surrounded me with his net.

7 "Behold, I cry out of wrong, but I am not heard.

I cry for help, but there is no justice.

8 He has walled up my way so that I can’t pass,

and has set darkness in my paths.

9 He has stripped me of my glory,

and taken the crown from my head.

10 He has broken me down on every side, and I am gone.

He has plucked my hope up like a tree.

11 He has also kindled his wrath against me.

He counts me among his adversaries.

12 His troops come on together,

build a siege ramp against me,

and encamp around my tent.

13 "He has put my brothers far from me.

My acquaintances are wholly estranged from me.

14 My relatives have gone away.

My familiar friends have forgotten me.

15 Those who dwell in my house and my maids consider me a stranger.

I am an alien in their sight.

16 I call to my servant, and he gives me no answer.

I beg him with my mouth.

17 My breath is offensive to my wife.

I am loathsome to the children of my own mother.

18 Even young children despise me.

If I arise, they speak against me.

19 All my familiar friends abhor me.

They whom I loved have turned against me.

20 My bones stick to my skin and to my flesh.

I have escaped by the skin of my teeth.

21 "Have pity on me. Have pity on me, you my friends,

for the hand of God has touched me.

22 Why do you persecute me as God,

and are not satisfied with my flesh?

23 "Oh that my words were now written!

Oh that they were inscribed in a book!

24 That with an iron pen and lead

they were engraved in the rock forever!

25 But as for me, I know that my Redeemer lives.

In the end, he will stand upon the earth.

26 After my skin is destroyed,

then I will see God in my flesh,

27 whom I, even I, will see on my side.

My eyes will see, and not as a stranger.

"My heart is consumed within me.

28 If you say, ‘How we will persecute him!’

because the root of the matter is found in me,

29 be afraid of the sword,

for wrath brings the punishments of the sword,

that you may know there is a judgment."

Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő megváltója él

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? 3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? 4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. 5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? 6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. 7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. 8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. 9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. 10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. 11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. 12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. 13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. 14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. 15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. 16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. 17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. 18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. 19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. 20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. 21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! 22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? 23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! 24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! 25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. 26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. 27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; 28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. 29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!