Jó 9

1 Then Job answered,

2 "Truly I know that it is so,

but how can man be just with God?

3 If he is pleased to contend with him,

he can’t answer him one time in a thousand.

4 God is wise in heart, and mighty in strength.

Who has hardened himself against him and prospered?

5 He removes the mountains, and they don’t know it,

when he overturns them in his anger.

6 He shakes the earth out of its place.

Its pillars tremble.

7 He commands the sun and it doesn’t rise,

and seals up the stars.

8 He alone stretches out the heavens,

and treads on the waves of the sea.

9 He makes the Bear, Orion, and the Pleiades,

and the rooms of the south.

10 He does great things past finding out;

yes, marvelous things without number.

11 Behold, he goes by me, and I don’t see him.

He passes on also, but I don’t perceive him.

12 Behold, he snatches away.

Who can hinder him?

Who will ask him, ‘What are you doing?’

13 "God will not withdraw his anger.

The helpers of Rahab stoop under him.

14 How much less will I answer him,

and choose my words to argue with him?

15 Though I were righteous, yet I wouldn’t answer him.

I would make supplication to my judge.

16 If I had called, and he had answered me,

yet I wouldn’t believe that he listened to my voice.

17 For he breaks me with a storm,

and multiplies my wounds without cause.

18 He will not allow me to catch my breath,

but fills me with bitterness.

19 If it is a matter of strength, behold, he is mighty!

If of justice, ‘Who,’ says he, ‘will summon me?’

20 Though I am righteous, my own mouth will condemn me.

Though I am blameless, it will prove me perverse.

21 I am blameless.

I don’t respect myself.

I despise my life.

22 "It is all the same.

Therefore I say he destroys the blameless and the wicked.

23 If the scourge kills suddenly,

he will mock at the trial of the innocent.

24 The earth is given into the hand of the wicked.

He covers the faces of its judges.

If not he, then who is it?

25 "Now my days are swifter than a runner.

They flee away. They see no good.

26 They have passed away as the swift ships,

as the eagle that swoops on the prey.

27 If I say, ‘I will forget my complaint,

I will put off my sad face, and cheer up,’

28 I am afraid of all my sorrows.

I know that you will not hold me innocent.

29 I will be condemned.

Why then do I labor in vain?

30 If I wash myself with snow,

and cleanse my hands with lye,

31 yet you will plunge me in the ditch.

My own clothes will abhor me.

32 For he is not a man, as I am, that I should answer him,

that we should come together in judgment.

33 There is no umpire between us,

that might lay his hand on us both.

34 Let him take his rod away from me.

Let his terror not make me afraid;

35 then I would speak, and not fear him,

for I am not so in myself.

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! 34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: 35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!