Jó 39

1 "Do you know the time when the mountain goats give birth?

Do you watch when the doe bears fawns?

2 Can you count the months that they fulfill?

Or do you know the time when they give birth?

3 They bow themselves. They bear their young.

They end their labor pains.

4 Their young ones become strong.

They grow up in the open field.

They go out, and don’t return again.

5 "Who has set the wild donkey free?

Or who has loosened the bonds of the swift donkey,

6 whose home I have made the wilderness,

and the salt land his dwelling place?

7 He scorns the tumult of the city,

neither does he hear the shouting of the driver.

8 The range of the mountains is his pasture.

He searches after every green thing.

9 "Will the wild ox be content to serve you?

Or will he stay by your feeding trough?

10 Can you hold the wild ox in the furrow with his harness?

Or will he till the valleys after you?

11 Will you trust him, because his strength is great?

Or will you leave to him your labor?

12 Will you confide in him, that he will bring home your seed,

and gather the grain of your threshing floor?

13 "The wings of the ostrich wave proudly,

but are they the feathers and plumage of love?

14 For she leaves her eggs on the earth,

warms them in the dust,

15 and forgets that the foot may crush them,

or that the wild animal may trample them.

16 She deals harshly with her young ones, as if they were not hers.

Though her labor is in vain, she is without fear,

17 because God has deprived her of wisdom,

neither has he imparted to her understanding.

18 When she lifts up herself on high,

she scorns the horse and his rider.

19 "Have you given the horse might?

Have you clothed his neck with a quivering mane?

20 Have you made him to leap as a locust?

The glory of his snorting is awesome.

21 He paws in the valley, and rejoices in his strength.

He goes out to meet the armed men.

22 He mocks at fear, and is not dismayed,

neither does he turn back from the sword.

23 The quiver rattles against him,

the flashing spear and the javelin.

24 He eats up the ground with fierceness and rage,

neither does he stand still at the sound of the trumpet.

25 As often as the trumpet sounds he snorts, ‘Aha!’

He smells the battle afar off,

the thunder of the captains, and the shouting.

26 "Is it by your wisdom that the hawk soars,

and stretches her wings toward the south?

27 Is it at your command that the eagle mounts up,

and makes his nest on high?

28 On the cliff he dwells and makes his home,

on the point of the cliff and the stronghold.

29 From there he spies out the prey.

His eyes see it afar off.

30 His young ones also suck up blood.

Where the slain are, there he is."

Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? 3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. 7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. 12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? 16 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? 31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. 32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. 33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Jób megalázza magát Isten előtt

34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: 35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 36 És szóla Jób az Úrnak, és monda: 37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!