Mateus 17

1 After six days, Jesus took with him Peter, James, and John his brother, and brought them up into a high mountain by themselves. 2 He was changed*17:2 or, transfigured before them. His face shone like the sun, and his garments became as white as the light. 3 Behold, Moses and Elijah appeared to them talking with him.

4 Peter answered and said to Jesus, "Lord, it is good for us to be here. If you want, let’s make three tents here: one for you, one for Moses, and one for Elijah."

5 While he was still speaking, behold, a bright cloud overshadowed them. Behold, a voice came out of the cloud, saying, "This is my beloved Son, in whom I am well pleased. Listen to him."

6 When the disciples heard it, they fell on their faces, and were very afraid. 7 Jesus came and touched them and said, "Get up, and don’t be afraid." 8 Lifting up their eyes, they saw no one, except Jesus alone.

9 As they were coming down from the mountain, Jesus commanded them, saying, "Don’t tell anyone what you saw, until the Son of Man has risen from the dead."

10 His disciples asked him, saying, "Then why do the scribes say that Elijah must come first?"

11 Jesus answered them, "Elijah indeed comes first, and will restore all things; 12 but I tell you that Elijah has come already, and they didn’t recognize him, but did to him whatever they wanted to. Even so the Son of Man will also suffer by them." 13 Then the disciples understood that he spoke to them of John the Baptizer.

14 When they came to the multitude, a man came to him, kneeling down to him and saying, 15 "Lord, have mercy on my son, for he is epileptic and suffers grievously; for he often falls into the fire, and often into the water. 16 So I brought him to your disciples, and they could not cure him."

17 Jesus answered, "Faithless and perverse generation! How long will I be with you? How long will I bear with you? Bring him here to me." 18 Jesus rebuked the demon, and it went out of him, and the boy was cured from that hour.

19 Then the disciples came to Jesus privately, and said, "Why weren’t we able to cast it out?"

20 He said to them, "Because of your unbelief. For most certainly I tell you, if you have faith as a grain of mustard seed, you will tell this mountain, ‘Move from here to there,’ and it will move; and nothing will be impossible for you. 21 But this kind doesn’t go out except by prayer and fasting." *17:21 NU omits verse 21.

22 While they were staying in Galilee, Jesus said to them, "The Son of Man is about to be delivered up into the hands of men, 23 and they will kill him, and the third day he will be raised up."

They were exceedingly sorry.

24 When they had come to Capernaum, those who collected the didrachma coins*17:24 A didrachma is a Greek silver coin worth 2 drachmas, about as much as 2 Roman denarii, or about 2 days’ wages. It was commonly used to pay the half-shekel temple tax, because 2 drachmas were worth one half shekel of silver. A shekel is about 10 grams or about 0.35 ounces. came to Peter, and said, "Doesn’t your teacher pay the didrachma?" 25 He said, "Yes."

When he came into the house, Jesus anticipated him, saying, "What do you think, Simon? From whom do the kings of the earth receive toll or tribute? From their children, or from strangers?"

26 Peter said to him, "From strangers."

Jesus said to him, "Therefore the children are exempt. 27 But, lest we cause them to stumble, go to the sea, cast a hook, and take up the first fish that comes up. When you have opened its mouth, you will find a stater coin.*17:27 A stater is a silver coin equivalent to four Attic or two Alexandrian drachmas, or a Jewish shekel: just exactly enough to cover the half-shekel temple tax for two people. A shekel is about 10 grams or about 0.35 ounces, usually in the form of a silver coin. Take that, and give it to them for me and you."

Krisztus megdicsőülése

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. 2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. 4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. 6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. 7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. 10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.

A kórságos meggyógyítása

14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, 15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. 16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. 17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. 18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. 19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? 20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. 21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; 23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

A templomadó

24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? 25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? 26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.