Mateus 27

1 Now when morning had come, all the chief priests and the elders of the people took counsel against Jesus to put him to death. 2 They bound him, led him away, and delivered him up to Pontius Pilate, the governor.

3 Then Judas, who betrayed him, when he saw that Jesus was condemned, felt remorse, and brought back the thirty pieces of silver to the chief priests and elders, 4 saying, "I have sinned in that I betrayed innocent blood."

But they said, "What is that to us? You see to it."

5 He threw down the pieces of silver in the sanctuary and departed. Then he went away and hanged himself.

6 The chief priests took the pieces of silver and said, "It’s not lawful to put them into the treasury, since it is the price of blood." 7 They took counsel, and bought the potter’s field with them to bury strangers in. 8 Therefore that field has been called "The Field of Blood" to this day. 9 Then that which was spoken through Jeremiah*27:9 some manuscripts omit "Jeremiah" the prophet was fulfilled, saying,

"They took the thirty pieces of silver,

the price of him upon whom a price had been set,

whom some of the children of Israel priced,

10 and they gave them for the potter’s field,

as the Lord commanded me."✝27:10 Zechariah 11:12-13; Jeremiah 19:1-13; 32:6-9

11 Now Jesus stood before the governor; and the governor asked him, saying, "Are you the King of the Jews?"

Jesus said to him, "So you say."

12 When he was accused by the chief priests and elders, he answered nothing. 13 Then Pilate said to him, "Don’t you hear how many things they testify against you?"

14 He gave him no answer, not even one word, so that the governor marveled greatly.

15 Now at the feast the governor was accustomed to release to the multitude one prisoner whom they desired. 16 They had then a notable prisoner called Barabbas. 17 When therefore they were gathered together, Pilate said to them, "Whom do you want me to release to you? Barabbas, or Jesus who is called Christ?" 18 For he knew that because of envy they had delivered him up.

19 While he was sitting on the judgment seat, his wife sent to him, saying, "Have nothing to do with that righteous man, for I have suffered many things today in a dream because of him."

20 Now the chief priests and the elders persuaded the multitudes to ask for Barabbas and destroy Jesus. 21 But the governor answered them, "Which of the two do you want me to release to you?"

They said, "Barabbas!"

22 Pilate said to them, "What then shall I do to Jesus who is called Christ?"

They all said to him, "Let him be crucified!"

23 But the governor said, "Why? What evil has he done?"

But they cried out exceedingly, saying, "Let him be crucified!"

24 So when Pilate saw that nothing was being gained, but rather that a disturbance was starting, he took water and washed his hands before the multitude, saying, "I am innocent of the blood of this righteous person. You see to it."

25 All the people answered, "May his blood be on us and on our children!"

26 Then he released Barabbas to them, but Jesus he flogged and delivered to be crucified.

27 Then the governor’s soldiers took Jesus into the Praetorium, and gathered the whole garrison together against him. 28 They stripped him and put a scarlet robe on him. 29 They braided a crown of thorns and put it on his head, and a reed in his right hand; and they kneeled down before him and mocked him, saying, "Hail, King of the Jews!" 30 They spat on him, and took the reed and struck him on the head. 31 When they had mocked him, they took the robe off him, and put his clothes on him, and led him away to crucify him.

32 As they came out, they found a man of Cyrene, Simon by name, and they compelled him to go with them, that he might carry his cross. 33 When they came to a place called "Golgotha", that is to say, "The place of a skull," 34 they gave him sour wine*27:34 or, vinegar to drink mixed with gall.*27:34 Gall is a bitter-tasting, dark green oil from a wormwood plant that is alcoholic in its effect. When he had tasted it, he would not drink. 35 When they had crucified him, they divided his clothing among them, casting lots,*27:35 TR adds "that it might be fulfilled which was spoken by the prophet: ‘They divided my garments among them, and for my clothing they cast lots;’" [see Psalms 22:18 and John 19:24] 36 and they sat and watched him there. 37 They set up over his head the accusation against him written, "THIS IS JESUS, THE KING OF THE JEWS."

38 Then there were two robbers crucified with him, one on his right hand and one on the left.

39 Those who passed by blasphemed him, wagging their heads 40 and saying, "You who destroy the temple and build it in three days, save yourself! If you are the Son of God, come down from the cross!"

41 Likewise the chief priests also mocking with the scribes, the Pharisees,*27:41 TR omits "the Pharisees" and the elders, said, 42 "He saved others, but he can’t save himself. If he is the King of Israel, let him come down from the cross now, and we will believe in him. 43 He trusts in God. Let God deliver him now, if he wants him; for he said, ‘I am the Son of God.’" 44 The robbers also who were crucified with him cast on him the same reproach.

45 Now from the sixth hour*27:45 noon there was darkness over all the land until the ninth hour.*27:45 3:00 p.m. 46 About the ninth hour Jesus cried with a loud voice, saying, "Eli, Eli, lima*27:46 TR reads "lama" instead of "lima" sabachthani?" That is, "My God, my God, why have you forsaken me?"✝27:46 Psalms 22:1

47 Some of them who stood there, when they heard it, said, "This man is calling Elijah."

48 Immediately one of them ran and took a sponge, filled it with vinegar, put it on a reed, and gave him a drink. 49 The rest said, "Let him be. Let’s see whether Elijah comes to save him."

50 Jesus cried again with a loud voice, and yielded up his spirit.

51 Behold, the veil of the temple was torn in two from the top to the bottom. The earth quaked and the rocks were split. 52 The tombs were opened, and many bodies of the saints who had fallen asleep were raised; 53 and coming out of the tombs after his resurrection, they entered into the holy city and appeared to many.

54 Now the centurion and those who were with him watching Jesus, when they saw the earthquake and the things that were done, were terrified, saying, "Truly this was the Son of God!"

55 Many women were there watching from afar, who had followed Jesus from Galilee, serving him. 56 Among them were Mary Magdalene, Mary the mother of James and Joses, and the mother of the sons of Zebedee.

57 When evening had come, a rich man from Arimathaea named Joseph, who himself was also Jesus’ disciple, came. 58 This man went to Pilate and asked for Jesus’ body. Then Pilate commanded the body to be given up. 59 Joseph took the body and wrapped it in a clean linen cloth 60 and laid it in his own new tomb, which he had cut out in the rock. Then he rolled a large stone against the door of the tomb, and departed. 61 Mary Magdalene was there, and the other Mary, sitting opposite the tomb.

62 Now on the next day, which was the day after the Preparation Day, the chief priests and the Pharisees were gathered together to Pilate, 63 saying, "Sir, we remember what that deceiver said while he was still alive: ‘After three days I will rise again.’ 64 Command therefore that the tomb be made secure until the third day, lest perhaps his disciples come at night and steal him away, and tell the people, ‘He is risen from the dead;’ and the last deception will be worse than the first."

65 Pilate said to them, "You have a guard. Go, make it as secure as you can." 66 So they went with the guard and made the tomb secure, sealing the stone.

Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége

1 Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2 És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3 Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, 4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5 Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. 6 A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. 9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 10 És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

11 Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12 És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. 13 Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14 És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

Jézus és Barabbás

15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 16 Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17 Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18 Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. 19 A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20 A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22 Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23 A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24 Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 25 És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 26 Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála

27 Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28 És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29 És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30 És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

31 És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32 Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33 És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 34 Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35 Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 36 És leülvén, ott őrzik vala őt. 37 És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. 38 Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39 Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. 40 És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41 Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43 Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45 Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 46 Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 47 Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48 És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49 A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50 Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. 51 És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 52 És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. 54 A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55 Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 56 Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60 És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62 Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. 64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65 Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66 Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.