Juízes 1

Józsué halála után Júda törzse kezdi a harczot

1 És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék ő ellene? 2 És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az ő kezébe adtam azt a földet. 3 Ekkor monda Júda az ő atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele. 4 És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert. 5 És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának ő ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust. 6 És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait. 7 Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala. 8 Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították. 9 Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.

10 És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, – Hebron neve azelőtt Kirjáth-Arba volt, – és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit. 11 Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirjáth-Széfer volt. 12 És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát. 13 És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az ő leányát feleségül. 14 És lőn, hogy a mikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van? 15 Ő pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást. 16 És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között. 17 És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának. 18 Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát. 19 Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas-szekereik voltak. 20 És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.

Nem minden kananeust űznek ki

21 De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is. 22 És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt ő vele. 23 És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt. 24 És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled. 25 És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták. 26 És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig. 27 És nem űzte el Manassé a lakosokat sem Béthseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön. 28 És mikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el. 29 És Efraim sem űzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben. 30 Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetőikké lettek. 31 Áser sem űzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit. 32 És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket. 33 Nafthali sem űzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem ott lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetőikké lettek. 34 Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejőjjenek a völgybe. 35 És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetőkké lettek. 36 Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

Novas conquistas pelas tribos

1 Depois da morte de Josué, *Nm 27.21consultaram os filhos de Israel a Jeová, dizendo: Quem dentre nós subirá, primeiro, *Jz 1.27;Jz 2.21-23;3.1-6aos cananeus, para pelejar contra eles? 2 Respondeu Jeová: Subirá Judá; eis que lhe entreguei a terra na sua mão. 3 Então, disse Judá a Simeão, seu irmão: Sobe comigo à minha sorte, e pelejemos contra os cananeus, que eu também subirei contigo à tua sorte. Simeão foi com ele. 4 Subiu Judá, e Jeová lhes entregou nas mãos os cananeus e os ferezeus: feriram deles, em Bezeque, dez mil homens. 5 Acharam, em Bezeque, a Adoni-Bezeque; pelejaram contra ele e feriram aos cananeus e aos ferezeus. 6 Fugiu Adoni-Bezeque; mas, perseguindo-o, prenderam-no, e cortaram-lhe os dedos polegares das mãos e dos pés. 7 Disse Adoni-Bezeque: Setenta reis, a quem haviam sido cortados os dedos polegares das mãos e dos pés, apanhavam as migalhas debaixo da minha mesa: assim como eu fiz, assim Deus me retribuiu. Levaram-no a Jerusalém, e ali morreu.

8 Os filhos de Judá, pelejando contra *Jz 1.21;Js 15.63Jerusalém, tomaram-na e passaram-na ao fio da espada, pondo fogo à cidade. 9 Depois, os filhos de Judá desceram a pelejar contra os cananeus, que habitavam na região montanhosa, no Neguebe e na Sefelá. 10 *Js 15.13-19Judá marchou contra os cananeus que moravam em Hebrom (ora o nome de Hebrom era dantes Quiriate-Arba); e feriu a Sesai, Aimã e Talmai.

11 Dali partiu contra os habitantes de Debir (ora, o nome de Debir era dantes Quiriate-Sefer). 12 Disse Calebe: Ao homem que ferir a Quiriate Sefer, e a tomar, a esse darei por mulher minha filha Acsa. 13 Tomou-a *Jz 3.9Otniel, filho de Quenaz, irmão mais moço de Calebe; e este lhe deu por mulher sua filha Acsa. 14 Estando ela em caminho para casa de Otniel, persuadiu-lhe que pedisse ao pai um campo. Ela saltou do seu jumento; Calebe perguntou-lhe: Que é o que tens? 15 Respondeu ela: Dá-me uma bênção; porquanto me estabeleceste na terra do Neguebe, dá-me também fontes de água. Deu-lhe, pois, Calebe as fontes superiores e as fontes inferiores.

16 Os filhos do *Jz 4.11;Nm 10.29-32queneu, sogro de Moisés, subiram da *Jz 3.13;Dt 34.3cidade das Palmeiras com os filhos de Judá ao deserto de Judá, que está no Neguebe de *Nm 21.1Arade; foram e habitaram com o povo da terra. 17 Depois, Judá marchou com Simeão, seu irmão, e feriram aos cananeus que habitavam em Zefate e totalmente a destruíram. O nome da cidade chamava-se *Nm 21.3Hormá. 18 Também Judá tomou a Gaza, a Asquelom e a Ecrom com os seus termos. 19 Jeová foi com Judá. Este desapossou os habitantes da região montanhosa; porém não pôde desapossar os habitantes do vale, porque tinham *Jz 4.3,13;Js 17.16carros de ferro. 20 *Js 14.9Como Moisés havia dito, deram Hebrom a Calebe, que dali expulsou *Jz 1.10;Js 15.14os três gigantes. 21 *Jz 1.8;Js 15.63Os filhos de Benjamim não expulsaram os jebuseus que habitavam em Jerusalém; mas eles ficaram habitando com os filhos de Benjamim em Jerusalém, até o dia de hoje.

22 A casa de José, também eles subiram contra Betel; e Jeová era com eles. 23 A casa de José enviou espias a reconhecer a Betel *Gn 28.19(ora, a cidade antes se chamava Luz). 24 Os vigias viram sair da cidade um homem e disseram-lhe: Mostra-nos o caminho para entrarmos na cidade, e usaremos de misericórdia contigo. 25 Mostrou-lhes o caminho para entrarem na cidade, a qual foi por eles passada ao fio da espada; *Js 6.25porém deixaram ir livre aquele homem com toda a sua família. 26 Então, entrou esse homem na terra dos heteus, edificou uma cidade e pôs-lhe o nome de Luz, a qual assim se chama até ao dia de hoje.

Terras não conquistadas pelos israelitas

27 *Js 17.12Manassés não expulsou os habitantes de Bete-Seã e suas vilas, nem os de Taanaque, de Dor, de Ibleão e de Megido com suas vilas; porém *Jz 1.1os cananeus resolveram habitar na mesma terra. 28 Quando Israel cobrou forças bastantes, obrigou os cananeus a trabalhos forçados e não os expeliu de todo.

29 *Js 16.10Efraim não expulsou os cananeus que habitavam em Gezer, mas estes ficaram habitando ali com ele.

30 Zebulom não expulsou os habitantes de Quitrom, nem os de Naalol; mas os cananeus ficaram habitando entre eles e foram obrigados a trabalhos forçados.

31 Aser não expulsou os habitantes de Aco, nem de Sidom, nem de Alabe, nem de Aczibe, nem de Helba, nem de Afeca, nem de Reobe; 32 mas os aseritas moraram no meio dos cananeus, habitantes da terra, porque não os expulsaram.

33 Naftali não expulsou os habitantes de Bete-Semes, nem os de Bete-Anate; porém morou entre os cananeus, habitantes da terra; todavia, os habitantes de Bete-Semes e Bete-Anate foram obrigados a trabalhos forçados.

34 Os amorreus impeliram aos filhos de Dã até a região montanhosa; porque não lhes permitiram descer ao vale; 35 mas os amorreus resolveram habitar em Heres, em Aijalom e em Saalbim. Contudo, a mão da casa de José prevaleceu, de sorte que foram obrigados a trabalhos forçados. 36 O termo dos amorreus foi desde a *Js 15.3subida de Acrabim, Sela e dali para cima.