1 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.