1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.2 Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!7 Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.9 Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!