1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!2 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!3 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.4 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.5 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?6 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.7 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.8 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.9 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.10 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.