1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

2 URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

3 URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

4 Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!

5 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

6 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

7 URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.

8 Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:

9 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

10 Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!

11 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

12 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!