1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy&#59; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.16 Alaktalan testemet már látták szemeid&#59; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!