1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!2 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!3 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!4 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.5 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:6 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.7 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)8 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!9 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!10 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!11 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.12 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.13 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!14 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.15 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.16 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.