1 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

2 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!

3 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

4 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.

5 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

6 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

7 De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.

8 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

9 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.

10 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.

11 Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

12 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

13 Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,

14 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!

15 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

16 Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

17 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

18 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

19 Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!

20 Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)