1 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép elõljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
3 Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4 De a király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
5 És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.
6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
7 Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!
9 Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
11 Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!
12 Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.
13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
15 Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [õ] veszedelm[ökö]n; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.
16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az õ orczájokra.
17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
18 Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.
19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.
20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele valának, elrejtõzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, meghajtá magát Dávid elõtt, arczczal a földre.
22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.
23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom égõáldozatul, és fa helyett a cséplõszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom.
24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el [tõled] az Úrnak és nem akarok égõáldozattal áldozni néki a máséból.
25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.
26 És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá õt, mennybõl tüzet [bocsátván] az égõáldozat oltárára.
27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ kardját hüvelyébe.
28 Abban az idõben, mikor látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.
29 (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égõáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.
30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
1 撒但起来攻击以色列人， 引诱大卫去数点以色列人的数目。
2 于是大卫对约押和民众的领袖说： "你们去数点以色列人， 从别是巴直到但， 然后回来见我， 让我知道他们的数目。"
3 约押说： "愿耶和华使他的子民比现在增加百倍。我主我王啊， 他们不都是我主的仆人吗？我主为什么要作这事呢？为什么使以色列人陷在罪里呢？"
4 但王坚持他的命令， 约押不敢违抗； 约押就出去， 走遍以色列各地， 然后回到耶路撒冷。
5 约押把数点人民的数目呈报大卫： 全以色列能拿刀的人， 共有一百一十万； 犹大能拿刀的人， 共有四十七万。
6 唯有利未人和便雅悯人， 他没有数点在内， 因为约押厌恶王这个命令。
7 神不喜悦这事， 所以他击打以色列人。
8 大卫对 神说： "我犯了重罪， 因为我行了这事； 现在求你除去你仆人的罪孽， 因我作了十分愚昧的事。"
9 耶和华告诉大卫的先见迦得， 说：
10 "你去告诉大卫， 说： ‘耶和华这样说： 我给你提出三件事， 你可以选择一件， 我好向你施行。’"
11 于是迦得来见大卫， 对他说： "耶和华这样说： ‘你可以选择：
12 或是三年的饥荒； 或是在你敌人面前逃亡， 被你仇敌的刀剑追杀三个月； 或是耶和华的刀攻击三天， 就是在国中发生瘟疫三日， 耶和华的使者在以色列的四境施行毁灭。’现在你考虑一下， 我该用什么话回复那差派我来的。"
13 大卫对迦得说： "我十分作难， 我情愿落在耶和华的手里， 因为他有极丰盛的怜悯， 我不愿落在人的手里。"
14 于是耶和华使瘟疫降在以色列人身上； 以色列人死了七万人。
15 神差派一位使者到耶路撒冷去， 要毁灭那城； 正要施行毁灭的时候， 耶和华看见了， 就后悔所要降的这灾， 于是对施行毁灭的天使说： "够了！ 住手吧！ "那时， 耶和华的使者正站在耶布斯人阿珥楠的禾场附近。
16 大卫举目看见耶和华的使者站在天地中间， 手里拿着出了鞘的刀， 指向耶路撒冷。大卫和众长老都穿上麻布， 脸伏于地。
17 大卫对 神说： "吩咐统计这人民的不是我吗？是我犯了罪， 行了这大恶； 但这羊群作了什么呢？耶和华我的 神啊， 愿你的手攻击我和我的家族， 不可把瘟疫降在你子民的身上。"
18 耶和华的使者吩咐迦得去告诉大卫， 叫他上去， 在耶布斯人阿珥楠的禾场上， 为耶和华筑一座祭坛。
19 大卫就照着迦得奉耶和华的名所说的话上去了。
20 那时阿珥楠正在打麦子； 阿珥楠转过身来看见了天使， 就和他的四个儿子一起躲藏起来。
21 大卫来到阿珥楠那里， 阿珥楠看见大卫， 就从禾场上出来， 脸伏于地， 向大卫下拜。
22 大卫对阿珥楠说： "请把这块禾场的地让给我， 我要在这里为耶和华筑一座祭坛， 请你算足价银让给我， 使民间的瘟疫可以止息。"
23 阿珥楠对大卫说： "只管拿去吧， 我主我王看怎样好就怎样行吧； 你看， 我把牛给你作燔祭， 把打禾的用具当柴烧， 拿麦子作素祭； 这一切我都送给你。"
24 大卫王对阿珥楠说： "不， 我必照足价银向你买； 我不能拿你的东西献给耶和华， 也不能把没有付代价的东西献上作燔祭。"
25 于是大卫称了六千八百四十克金子给阿珥楠， 买了那块地。
26 大卫在那里为耶和华筑了一座祭坛， 献上燔祭和平安祭； 他呼求耶和华， 耶和华就应允他， 从天上降火在燔祭坛上。
27 耶和华吩咐使者， 他就收刀入鞘。
28 那时， 大卫见耶和华在耶布斯人阿珥楠的禾场上应允了他， 就在那里献祭。
29 摩西在旷野所做耶和华的帐幕和燔祭坛， 那时都在基遍的高地，
30 只是大卫不敢上去求问 神， 因为惧怕耶和华使者的刀。 [ (I Chronicles 21:31) 于是大卫说： "这就是耶和华 神的殿， 这就是给以色列人献燔祭的坛。" ]