1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.
4 Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.
5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.
7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.
8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;
10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.
12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.
13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
17 Ne ölj.
18 És ne paráználkodjál.
19 És ne lopj.
20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.
22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.
23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
29 Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!
30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.
1 摩西把以色列人都召了来， 对他们说： "以色列人哪， 我今日讲给你们听的律例和典章， 你们要听从， 要学习， 要谨慎遵行。
2 耶和华我们的 神在何烈山与我们立了约。
3 这约， 耶和华不是与我们的列祖立的， 而是与我们今日在这里还活着的人立的。
4 耶和华在山上， 从火中， 面对面的与你们说话。
5 那时， 我站在耶和华和你们中间， 要把耶和华的话告诉你们； 你们因为惧怕那火， 所以没有上到山上来， 耶和华说：
6 "‘我是耶和华你的 神， 曾经把你从埃及地， 从为奴之家领出来。
7 "‘除我以外， 你不可有别的神。
8 "‘你不可为自己做偶像， 也不可做天上、地下和地底下水中各物的形象。
9 不可跪拜它们， 也不可事奉它们， 因为我耶和华你们的 神是忌邪的 神； 恨恶我的， 我必追讨他们的罪， 从父亲到儿子， 直到三四代。
10 爱我和遵守我诫命的， 我必向他们施慈爱， 直到千代。
11 "‘不可妄称耶和华你 神的名， 因为妄称耶和华的名的， 耶和华必不以他为无罪。
12 "‘要遵守安息日为圣日， 照着耶和华你 神吩咐你的。
13 六日要劳碌， 作你一切工作。
14 但第七日是属于耶和华你 神的安息日； 这一日， 你和你的儿女、仆婢、牛驴和一切牲畜， 以及你城里的寄居者， 不可作任何的工， 好使你的仆婢可以和你一样享受安息。
15 你要记住： 你在埃及地作过奴仆； 耶和华你的 神用大能的手和伸出来的膀臂， 把你从那里领出来， 因此耶和华你的 神吩咐你要守安息日。
16 "‘要孝敬父母， 照着耶和华你的 神吩咐你的， 使你可以得享长寿， 也使你在耶和华你的 神赐给你的地上， 得享福乐。
17 "‘不可杀人。
18 "‘不可奸淫。
19 "‘不可偷盗。
20 "‘不可作假证供陷害你的邻舍。
21 "‘不可贪爱你邻舍的妻子； 不可贪图你邻舍的房屋、田地、仆婢、牛驴和你邻舍的任何东西。’
22 "这些话就是耶和华在山上， 从火中、密云中、幽暗里， 大声对你们全体会众所说的， 并没有加添什么； 他把这些话写在两块石版上， 交给了我。
23 那时山上被火烧着， 你们听见有声音从黑暗中发出来的时候， 你们各支派的首领和你们的长老， 都走到我这里来，
24 说： ‘看哪， 耶和华我们的 神把他的荣耀和伟大显给我们看， 我们又听见他从火中发出来的声音； 今日我们看见了 神与人说话， 而人还能活着。
25 现在这大火快要吞灭我们了， 我们为什么要冒死呢？如果我们再听见耶和华我们 神的声音， 我们就必死亡。
26 因为有血肉生命的人， 有谁像我们一样， 听见永活的 神从火中说话的声音， 还能活着呢？
27 现在求你走前去， 听听耶和华我们的 神要说的一切话； 然后你要把耶和华我们的 神对你所说的一切话， 都告诉我们； 我们就必听从， 也必遵行。’
28 "你们对我说话的时候， 耶和华听见了你们说话的声音； 耶和华就对我说： ‘这人民对你所说的话， 我都听见了； 他们所说的都很好。
29 但愿他们常常存着这样的心， 敬畏我， 遵守我的一切诫命， 使他们和他们的子孙永享福乐。
30 你去对他们说： "你们回到自己的帐棚里去吧。"
31 至于你， 你要站在我这里； 我要把一切诫命、律例、典章， 都告诉你； 你要教导他们， 使他们在我赐给他们作产业的地上遵行。’
32 所以， 你们要照着耶和华你们的 神吩咐你们的， 谨守遵行， 不可偏离左右。
33 你们要走在耶和华你们的 神吩咐你们走的路上， 使你们可以活着， 可以享福， 并且使你在将要占领为业的地上， 可以长久居住。"