1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!
3 A nevetésrõl azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és elõveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.
5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szõlõket.
6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermõ fákat.
7 Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.
8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én elõttem Jeruzsálemben.
9 Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat.
10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elõttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.
11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.
12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit [cselekesz]nek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.
14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
15 A bölcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.
16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.
18 Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
19 Gyûlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtõl az én szívemet minden munkám felõl, melylyel munkálódtam a nap alatt.
22 Mert van oly ember, a kinek munkája [elvégeztetett] bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
23 Mert micsoda marad meg az embernek minden õ munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel õ munkálódott a nap alatt?
24 Holott minden napja bánat, és búsulás az õ foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az õ elméje. Ez is hiábavalóság!
25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az õ szíve lakozzék gyönyörûséggel az õ munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ]
1 我自己心里说： "来吧， 我用享乐试试你， 让你看看有什么好处。"想不到， 这也是虚空。
2 对嬉笑， 我说： "那是狂妄"； 对享乐， 我说： "这有什么作用呢？"
3 我心里筹思， 怎样用酒使我的身体畅快， 又保持愚昧， 但我的内心仍由智慧引导； 直到我看明世人， 在诸天之下一生有限的年日中所行的， 对他们有益的是什么。
4 我大事发展： 为自己建造房屋， 栽种葡萄园，
5 修造园囿， 在园中栽种各类果树，
6 挖造水池， 用来浇灌培植树木的林园。
7 我买了仆婢， 也有生在家中的奴仆； 又拥有大群牛羊， 胜过任何比我先在耶路撒冷的人所拥有的。
8 我又为自己积蓄金银， 以及列王和各省的财宝。我又为自己招募男女歌手， 收纳许多妃嫔， 是世人所以为乐的。
9 于是我就日渐昌大， 超过任何比我先在耶路撒冷的人； 我的智慧仍然与我同在。
10 我眼中所求的， 我都不禁止； 我心所喜欢的， 我都没抑制。我的心因我的一切劳碌而快乐， 这就是我从一切劳碌中所得的分。
11 然后， 我省察我手所作的一切， 和我劳碌所成就的， 想不到一切都是虚空， 都是捕风， 在日光之下毫无益处。
12 我转过来观察智慧、狂妄和愚昧。王的继承人还能作什么呢？只不过作先前作过的罢了。
13 于是我看出智慧胜过愚昧， 如同光明胜过黑暗一样。
14 智慧人的眼目明亮， 愚昧人却走在黑暗中。我也知道同一的命运要临到这两种人身上。
15 我自己心里说： "临到愚昧人身上的， 也必临到我身上； 那么， 我为什么要更有智慧呢？"于是我心里说： "这也是虚空。"
16 因为智慧人和愚昧人一样， 没有人永远记念他们， 在未来的日子里， 都会被人遗忘。可叹智慧人跟愚昧人一样， 终必死亡。
17 因此我恨恶生命， 因为在日光之下所发生的事， 都使我厌烦。一切都是虚空， 都是捕风。
18 我恨恶我的一切劳碌， 就是我在日光之下的劳碌， 因为我不得不把劳碌的成果留给后人。
19 那人将来是智是愚， 有谁晓得呢？可是他竟要掌管一切我劳碌得来的， 就是我在日光之下用智慧得来的。这又是虚空。
20 于是我转念， 对日光之下我所劳碌的一切， 心感绝望；
21 因为人用智慧、知识和技能所劳碌得来的， 却必须留给未曾劳碌的人为分。这也是虚空， 是极大的憾事。
22 人的一切劳碌和操心， 就是他在日光之下所劳碌的， 对自己有什么益处呢？
23 其实终其一生， 他的担子既痛苦又烦恼， 在夜间也不能安心。这也是虚空。
24 人最好是吃喝， 在自己的劳碌中自得其乐； 我看这也是出于 神的手。
25 离开了他（"他"按照《马索拉抄本》应作"我"； 现参照《七十士译本》翻译）， 谁能有吃的呢？谁能享乐呢？
26 神把智慧、知识和喜乐赐给他所喜悦的人， 却使罪人作收集和积聚的差事， 把所得的归给 神所喜悦的人。这也是虚空， 也是捕风。