1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

2 Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

3 És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!

4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ után.

5 Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.

6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.

7 Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

8 Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

9 És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.

12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.

13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.

14 Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. [ (Ecclesiastes 12:15) A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez:] az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga! ] [ (Ecclesiastes 12:16) Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az.] ]

1 在你壮年的日子， 当记念你的创造主。不要等到衰败的日子， 就是你所说： "我毫无喜乐"的那些年日临到，

2 日头、光明、月亮、星宿变暗， 雨后乌云再现的时候。

3 那时， 看守房子的发抖， 强壮的弯腰， 推磨的稀少， 都停了工， 往窗外看的都昏暗了，

4 当街的门口关闭， 推磨的声音微弱。雀鸟一叫， 人就起来。唱歌的歌声（"歌声"原文作"女子"）都低微。

5 人怕高处， 怕路上有惊吓。杏树开花， 蚱蜢蹒跚而行， 催情果失效。因为人归他永远的家， 哭丧的在街上游行。

6 银链断掉， 金碗破裂， 瓶子在泉旁破碎， 打水的轮子在井边破烂。

7 尘土要归回原来之地， 灵要归回赐灵的 神。

8 传道者说： "虚空的虚空， 一切都是虚空。"

9 传道者不但有智慧， 还将知识教训众人； 他既揣摩， 又查考， 也编撰了许多箴言。

10 传道者搜寻可喜悦的话， 正确地写下真理。

11 智慧人的言语像刺棒， 他们所汇集的箴言像钉牢的钉子， 都是一位牧者所赐的。

12 我儿， 还有， 你当受劝勉： 著书多， 没有穷尽； 读书多， 身体疲倦。

13 你们一切都听见了， 总而言之， 应当敬畏 神， 谨守他的诫命， 因为这是每一个人的本分。

14 人所作的每一件事， 连一切隐藏的事， 无论是善是恶， 神都必审问。