1 Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):

2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.

3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyûlölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttük van.

4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.

5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek.]

6 Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán.

7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9 No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.

11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket [Isten] adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12 Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.

13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erõseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idõ szerint és történetbõl lesznek mindezek.

14 Mert nem is tudja az ember az õ idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tõrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljõ reájok hirtelenséggel.

15 Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én elõttem nagy volt.

16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt,] és abban kevés ember [volt,] és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erõsségeket épített.

17 És találtatott abban [egy] szegény ember, a ki bölcs volt, és az õ bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberrõl.

18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erõsségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az õ beszédit nem hallgatják meg. [ (Ecclesiastes 9:19) A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. ] [ (Ecclesiastes 9:20) Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bûnös sok jót veszt el. ] [ (Ecclesiastes 9:21) A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképen] hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság. ] [ (Ecclesiastes 9:22) A bölcs embernek szíve az õ jobbkezénél [van;] a bolondnak pedig szíve balkezénél. ] [ (Ecclesiastes 9:23) A bolond, mikor az úton jár is, az õ elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy õ bolond. ]

1 我留心这一切事， 并加以阐明： 就是义人、智慧人和他们所作的， 都在 神手里。临到他们的一切， 无论是爱是恨， 人都不领悟。

2 众人的命运都是一样的： 义人与恶人、好人与坏人、洁净的与不洁净的、献祭的与不献祭的， 所遭遇的都是一样的； 好人怎样， 罪人也怎样； 起誓的怎样， 怕起誓的也怎样。

3 在日光之下所发生的一切事， 有一件令人遗憾的， 就是众人的命运都是一样的， 并且世人的心充满邪恶， 一生心怀狂妄， 后来都归到死人那里去。

4 凡有生命的（"凡有生命的"原文作"凡与所有活人有关联的"）， 就有盼望， 因为活狗比死狮更好。

5 活人还知道自己必死， 死人却一无所知， 而且再得不到酬劳， 他们也被遗忘。

6 他们的爱， 他们的恨， 他们的嫉妒， 都早已消失了， 在日光之下所发生的一切事， 永远也没有他们的分了。

7 你只管快快乐乐地去吃你的饭， 怀着高兴的心去喝你的酒， 因为 神已经悦纳了你所作的。

8 你当经常穿着白色的衣袍， 头上也不要缺少膏油。

9 在你一生虚空的年日中， 就是 神在日光之下赐你虚空的年日中， 你要和你所爱的妻子享受人生， 因为那是你一生在日光之下从劳碌中所得的分。

10 凡是你手可作的， 都当尽力去作； 因为在你所要去的阴间里， 既没有工作， 又没有筹谋； 没有知识， 也没有智慧。

11 我又看见在日光之下， 跑得快的未必得奖， 勇士未必战胜， 智慧的未必得粮食， 精明的未必致富， 博学的未必得人赏识， 因为时机和际遇左右众人。

12 原来人并不知道自己的时机， 正像鱼被恶网圈住， 鸟被网罗捉住， 险恶的时机忽然临到世人身上的时候， 世人也照样陷在其中。

13 在日光之下， 我又看见一样智慧， 觉得很有意义：

14 有一座小城， 人数不多； 有一个大君王来进攻， 把它包围， 建造巨大的高垒攻城。

15 城里有一个贫穷但有智慧的人， 用他的智慧救了那城。然而， 却没有人记念那穷人。

16 于是我说： "智慧胜过武力"， 但是那个穷人的智慧被藐视， 他的话也没有人听从。

17 听智慧人安安静静说出来的话， 胜过听管理愚昧者的人的喊叫。

18 智慧胜于战斗的武器， 但一个罪人能破坏许多好事。