1 Lõn pedig a [húsvét] szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?

3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?

4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?

5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.

6 Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.

7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.

8 Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.

9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?

10 És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.

11 Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?

12 És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

13 És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:

14 Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,

16 Júdást, a Jakab [fiát] és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

17 És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.

18 És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.

19 És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.

20 Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.

24 De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.

25 Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.

26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.

27 De néktek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,

28 Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

29 A ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

30 Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

31 És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

32 Mert ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.

33 És ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.

34 És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.

36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.

39 Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?

40 Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.

41 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?

42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.

43 Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.

44 Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.

45 A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.

46 Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?

47 Valaki én hozzám jõ és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.

48 Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.

49 A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki [csak] a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

1 有一个安息日， 耶稣从麦田经过， 他的门徒摘了麦穗， 用手搓着吃。

2 有几个法利赛人说： "你们为什么作安息日不可作的事呢？"

3 耶稣回答： "大卫和跟他在一起的人， 在饥饿的时候所作的， 你们没有念过吗？

4 他不是进了 神的殿， 吃了陈设饼， 也给跟他在一起的人吃吗？这饼除了祭司以外， 别的人是不可以吃的。"

5 他又对他们说： "人子是安息日的主。"

6 另一个安息日， 耶稣进入会堂教导人， 在那里有一个人， 右手枯干，

7 经学家和法利赛人要看他会不会在安息日治病， 好找把柄控告他。

8 耶稣知道他们的意念， 就对那一只手枯干了的人说： "起来， 站在当中！ "那人就起来站着。

9 耶稣对他们说： "我问你们： 在安息日哪一样是可以作的呢： 作好事还是坏事？救命还是害命？"

10 他环视周围所有的人， 就对那人说： "伸出你的手来！ "他把手一伸， 手就复原了。

11 他们却大怒， 彼此商议怎样对付耶稣。

12 在那些日子， 有一次耶稣出去到山上祷告， 整夜祷告 神。

13 天亮以后， 他把门徒叫来， 从他们中间挑选了十二个人， 称他们为使徒，

14 就是西门（又给他起名叫彼得）， 和他弟弟安得烈， 以及雅各、约翰、腓力、巴多罗迈、

15 马太、多马、亚勒腓的儿子雅各、称为激进派的西门、

16 雅各的儿子犹大， 和出卖主的加略人犹大。

17 耶稣和他们下了山， 站在平地上， 有一大群门徒同他在一起， 又有一大批从犹太全地、耶路撒冷和推罗、西顿海边来的人。

18 他们要听他讲道， 也要他们的疾病得医好。还有一些被污灵缠扰的也痊愈了。

19 群众都设法摸他， 因为有能力从他身上出来， 治好众人。

20 耶稣抬头看着门徒， 说： "贫穷的人有福了， 因为 神的国是你们的。

21 饥饿的人有福了， 因为你们要得饱足。哀哭的人有福了， 因为你们将要喜乐。

22 世人为人子的缘故憎恨你们、排斥你们、辱骂你们， 弃绝你们的名好像弃绝恶物， 你们就有福了。

23 那时你们应该欢喜跳跃， 因为你们在天上的赏赐是大的， 他们的祖先对待先知也是这样。

24 "然而你们富有的人有祸了， 因为你们已经得了你们的安慰。

25 你们饱足的人有祸了， 因为你们将要饥饿。你们喜乐的人有祸了， 因为你们将要痛哭。

26 人都说你们好的时候， 你们就有祸了， 因为你们的祖先对待假先知也是这样。

27 "只是我告诉你们听道的人： 当爱你们的仇敌， 善待恨你们的人。

28 咒诅你们的， 要为他们祝福， 凌辱你们的， 要为他们祷告。

29 有人打你一边的脸， 把另一边也转给他打； 有人拿你的外衣， 连内衣也让他拿去。

30 向你求的， 就给他； 有人拿去你的东西， 不用再要回来。

31 你们愿意人怎样待你们， 你们就应当怎样待人。

32 如果单爱那些爱你们的人， 那有什么好处呢？罪人也爱那些爱他们的人。

33 如果只善待那些善待你们的人， 那有什么好处呢？罪人也会这样行。

34 如果借给人， 又指望向人收回， 那有什么好处呢？罪人也借给罪人， 要如数收回。

35 你们要爱仇敌， 善待他们； 借出去， 不要指望偿还； 这样你们的赏赐就大了， 你们也必作至高者的儿子， 因为 神自己也宽待忘恩的和恶人。

36 你们要仁慈像你们的父仁慈一样。

37 "你们不要判断人， 就必不受判断； 不要定人的罪， 就必不被定罪； 要饶恕人， 就必蒙饶恕；

38 要给人， 就必有给你们的； 并且要用十足的升斗， 连按带摇， 上尖下流地倒在你们怀里； 因为你们用什么升斗量给人， 就必用什么升斗量给你们。"

39 耶稣又用比喻对他们说： "瞎子怎能给瞎子领路呢？两个人不都要掉在坑里吗？

40 学生不能胜过老师， 所有学成的， 不过和老师一样。

41 为什么看得见你弟兄眼中的木屑， 却想不到自己眼中的梁木呢？

42 你不看见自己眼中的梁木， 怎能对你弟兄说： ‘弟兄， 容我除去你眼中的木屑’呢？伪君子啊！ 先去掉自己眼中的梁木， 才能看得清楚， 好去掉弟兄眼中的木屑。

43 "因为好树不能结坏果子， 坏树不能结好果子。

44 凭着果子就可以认出树来。人不能从荆棘上采无花果， 也不能从蒺藜里摘葡萄。

45 良善的人从心中所存的良善发出良善， 邪恶的人从心中所存的邪恶发出邪恶； 因为心中所充满的， 口里就说出来。

46 "你们为什么称呼我‘主啊！ 主啊！ ’却不遵行我的吩咐呢？

47 每一个到我跟前， 听我的话并且去行的， 我要指示你们他像什么人。

48 他像一个人建造房屋， 挖深了地， 把根基建在磐石上。大水泛滥的时候， 急流冲击那房屋， 不能使它动摇， 因为它建造得好。

49 但那听见而不遵行的， 就像人在地上建屋， 没有根基， 急流一冲， 就立刻倒塌， 毁坏得很厉害。"