1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.
2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.
10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.
12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.
14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.
18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.
20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.
21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.
22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.
27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:
35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!
37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.
38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.
1 耶稣抬眼看见有钱的人把奉献投入奉献箱。
2 他又看见一个穷寡妇, 投入两个小钱,
3 就说: "我实在告诉你们, 这个穷寡妇所投的, 比众人投的更多。
4 因为这些人都是把自己剩余的投进去作奉献, 这寡妇是自己不足, 却把所有养生的都投进去了。"
5 有人在谈论圣殿, 是用美丽的石头和供物装饰的。耶稣说:
6 "你们看见的这些, 到了日子, 必没有一块石头留在另一块石头上面, 每一块都要拆下来。"
7 那些人问他: "老师, 什么时候会有这些事呢?这些事要发生的时候, 有什么预兆呢?"
8 他说: "你们要小心, 不要被人迷惑。因为有许多人要来, 假冒我的名说: ‘我就是基督’, 又说: ‘时候近了。’你们不要跟从这些人。
9 你们要听见战乱和暴动, 但不要惊慌, 因为这些事是必先发生的, 不过结局却不会立刻就到。"
10 过了一会儿, 耶稣又对他们说: "一个民族要起来攻打另一个民族, 一个国家要起来攻打另一个国家。
11 到处必有大地震、饥荒和瘟疫, 天上必有又恐怖又巨大的预兆。
12 但在这一切以先, 人必为我的名, 下手拘捕、迫害你们, 把你们交给会堂, 下在监里, 甚至押到君王和总督面前,
13 结果却成了你们见证的机会。
14 所以, 你们应当心里镇定, 用不着预先思虑怎样申辩。
15 因为我必赐给你们口才、智慧, 是你们所有的敌人不能抵抗, 也不能驳倒的。
16 你们也会被父母、弟兄、亲戚、朋友出卖, 他们又要害死你们一些人。
17 你们要因我的名, 被众人恨恶,
18 然而连你们的一根头发, 也必不失落。
19 你们要以坚忍的心志, 赢取自己的灵魂。
20 "当你们看见耶路撒冷被军队围困的时候, 就知道它荒凉的日子近了。
21 那时, 住在犹太的, 应该逃到山上; 住在城里的, 要离开; 住在乡下的, 不要进城。
22 因为这是报仇的日子, 使经上的一切话都得应验。
23 当那些日子, 怀孕的和乳养孩子的有祸了! 因为大灾难要临到这地, 烈怒要临到这民。
24 他们将倒在刀下, 被掳到各国, 耶路撒冷必被外族人践踏, 直到外族人的日期满足。
25 "日月星辰将有异兆; 在地上, 各国也要因着海洋波涛的咆哮而困苦不安。
26 天上的万象震动, 人因为等待即将临到世界的事, 都吓昏了。
27 那时, 他们要看见人子, 带着能力, 满有荣耀, 驾着云降临。
28 一有这些事, 你们就当挺身昂首, 因为你们的救赎近了。"
29 耶稣又给他们讲了一个比喻: "你们看看无花果树和各样的树。
30 它们什么时候发芽, 你们看见了, 就知道夏天近了。
31 同样, 你们什么时候看见这些事发生, 也应该知道 神的国近了。
32 我实在告诉你们, 这一切都必定发生, 然后这世代才会过去。
33 天地都过去, 但我的话决不会废去。
34 "你们应当自己小心, 免得在贪食醉酒和生活的挂虑压住你们的心的时候, 那日子突然临到你们,
35 正如网罗临到全地的所有居民。
36 你们要时刻警醒, 常常祈求, 好让你们能逃避这一切要发生的事, 可以站在人子面前。"
37 耶稣白天在殿里教导人, 晚上就到橄榄山上去过夜。
38 群众清早起来上圣殿, 到他那里要听他讲道。