1 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

3 Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.

4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.

6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;

7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.

9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

11 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.

12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.

13 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.

16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.

17 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,

19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.

22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

27 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.

28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.

29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.

31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?

32 Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.

35 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.

36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

37 És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.

38 És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.

39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.

40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?

43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.

44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.

47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.

49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?

50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

1 耶稣向群众讲完这一切话， 就进了迦百农。

2 有百夫长所重用的一个奴仆， 病得快要死了。

3 百夫长听见耶稣的事， 就打发犹太人中几个长老到他那里， 求他去医治他的奴仆。

4 长老们就来见耶稣， 恳切地求他说： "你给他行这事， 是他配得的，

5 因为他爱我们的人民， 给我们建造会堂。"

6 耶稣就和他们同去。离那家不远的时候， 百夫长派几个朋友来说： "主啊， 不必劳驾， 因为你到舍下来， 我实在不敢当，

7 我也觉得没有资格去见你； 只要你说一句话， 我的仆人就必好了。

8 因为我自己是在别人的权下， 也有兵在我以下； 我对这个说： ‘去！ ’他就去； 对另一个说： ‘来！ ’他就来； 对我的仆人说： ‘作这个！ ’他就作。"

9 耶稣听见这些话， 就很惊奇， 转身对跟随的众人说： "我告诉你们， 这样的信心， 我在以色列中从来没有见过。"

10 奉派的人回到家里， 见那奴仆已经好了。

11 后来耶稣往拿因城去， 与他同去的有门徒和一大群人。

12 他走近城门的时候， 有人把一个死人抬出来， 是个独生子， 他母亲又是个寡妇。城里有一大群人陪着她。

13 主看见了， 就怜悯她， 对她说： "不要哭！ "

14 于是上前按着杠子， 抬的人就站住。他说： "青年人， 我吩咐你起来！ "

15 那死人就坐起来， 开口说话， 耶稣就把他交给他母亲。

16 众人都惊惧， 颂赞 神说： "有伟大的先知在我们中间兴起来了！ "又说： " 神眷顾他的子民了！ "

17 于是这话传遍了犹太和周围各地。

18 约翰的门徒把这一切事告诉约翰。他就叫了两个门徒，

19 差他们往主那里去， 说： "你就是那位要来的， 还是我们要等别人呢？"

20 两人来到耶稣跟前， 说： "施洗的约翰差我们来问你： ‘你就是那位要来的， 还是我们要等别人呢？’"

21 就在那时候， 耶稣治好许多患疾病的、遭灾难的、身上有污鬼附着的， 并且施恩给瞎眼的， 使他们看见。

22 耶稣回答他们： "你们回去， 把看见和听见的都告诉约翰， 就是瞎的可以看见， 跛的可以走路， 患痲风的得到洁净， 聋的可以听见， 死人复活， 穷人有福音听。

23 那不被我绊倒的， 就有福了。"

24 约翰差来的人走了以后， 耶稣对群众讲起约翰来， 说： "你们到旷野去， 是要看什么？被风吹动的芦苇吗？

25 你们出去到底要看什么？身穿华丽衣服的人吗？这些衣服华丽， 生活奢侈的人， 是在王宫里的。

26 那么， 你们出去要看什么？先知吗？我告诉你们， 是的。他比先知重要得多了。

27 圣经所记： ‘看哪， 我差遣我的使者在你面前， 他必在你前头预备你的道路’， 这句话是指着他说的。

28 我告诉你们， 妇人所生的， 没有一个比约翰更大， 然而在 神的国里最小的比他还大。"

29 众人和税吏受过约翰的洗礼， 听见这话， 就称 神为义。

30 但法利赛人和律法师， 未受过约翰的洗礼， 就拒绝 神对他们的美意。

31 耶稣又说： "我要把这世代的人比作什么呢？他们好像什么呢？

32 他们好像小孩子坐在巿中心， 彼此呼叫， 说： ‘我们给你们吹笛子， 你们却不跳舞； 我们唱哀歌， 你们也不啼哭。’

33 因为施洗的约翰来了， 不吃饭， 不喝酒， 你们说他是鬼附的。

34 人子来了， 又吃又喝， 你们说： ‘你看， 这人贪食好酒， 与税吏和罪人为友。’

35 但 神的智慧， 借着他的儿女就证实是公义的了。"

36 有一个法利赛人， 请耶稣同他吃饭， 他就到法利赛人家去赴席。

37 那城里有一个女人， 是个罪人， 知道他在法利赛人家里吃饭， 就拿着一瓶香膏，

38 站在耶稣背后， 挨近他的脚哭， 眼泪滴湿他的脚， 又用自己的头发擦干， 不住地吻他的脚， 并且抹上香膏。

39 请他的法利赛人看见了， 心里说： "这人若是先知， 必定知道摸他的是谁， 是怎样的女人， 因为她是个罪人！ "

40 耶稣对他说： "西门， 我有句话要对你说。"他说： "老师， 请说。"

41 耶稣说： "一个债主有两个债户， 一个欠五百银币， 一个欠五十。

42 他们都无力偿还， 债主就把两人豁免了。他们之中哪一个更爱他呢？"

43 西门回答： "我想是那个多得恩免的。"耶稣说： "你判断对了。"

44 于是转身向着那女人， 对西门说： "你看见这女人吗？我进了你的家， 你没有给我水洗脚， 但这女人用眼泪湿了我的脚， 用头发擦干。

45 你没有和我亲嘴； 但这女人， 自从我进来， 就不住地亲我的脚。

46 你没有用油抹我的头； 但这女人用香膏抹我的脚。

47 所以我告诉你， 她许多罪都蒙赦免了， 因为她的爱多； 那赦免少的， 爱就少。"

48 耶稣就对她说： "你的罪赦免了。"

49 跟他一起吃饭的人心里说： "这是谁， 竟然赦罪呢？"

50 耶稣对那女人说： "你的信救了你， 平安地去吧！ "