1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.
12 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.
13 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
16 De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
18 És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.
31 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.
34 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.
1 耶稣对他们讲一个比喻， 论到人必须常常祈祷， 不可灰心。
2 他说： "某城里有一个法官， 不惧怕 神， 也不尊敬人。
3 那城里有一个寡妇， 常常来到他那里， 说： ‘求你给我伸冤， 使我脱离我的对头！ ’
4 他多次不肯， 后来心里说： ‘我虽然不惧怕 神， 也不尊敬人，
5 只是因为这寡妇常常来麻烦我， 就给她伸冤吧， 免得她不断地来缠扰我。’"
6 主说： "你们听听这不义的法官所说的话吧。
7 难道 神不会为昼夜呼吁他的选民伸冤吗？难道 神会耽误他们吗？
8 我告诉你们， 他要快快地给他们伸冤。然而人子来的时候， 在世上找得到这种信心吗？"
9 耶稣向那些自恃为义、轻视别人的人， 讲了这个比喻：
10 "有两个人上圣殿去祈祷， 一个是法利赛人， 一个是税吏。
11 法利赛人站着， 祷告给自己听， 这样说： ‘ 神啊， 我感谢你， 我不像别人， 勒索、不义、奸淫， 也不像这个税吏。
12 我一个礼拜禁食两次， 我的一切收入都奉献十分之一。’
13 税吏却远远站着， 连举目望天也不敢， 只捶着胸说： ‘ 神啊， 可怜我这个罪人！ ’
14 我告诉你们， 这个人回去， 比那个倒算为义了。因为高抬自己的， 必要降卑； 自己谦卑的， 必要升高。"
15 有人抱着婴孩到耶稣面前， 要他抚摩他们。门徒看见了， 就责备那些人。
16 耶稣却叫他们过来， 说： "让小孩子到我这里来， 不要禁止他们， 因为 神的国正属于这样的人。
17 我实在告诉你们， 凡不像小孩子一样接受 神的国的， 决不能进去。"
18 有一个官长问耶稣： "良善的老师， 我当作什么， 才可以承受永生？"
19 耶稣对他说： "你为什么称我是良善的呢？除了 神一位以外， 没有良善的。
20 诫命你是知道的： 不可奸淫， 不可杀人， 不可偷盗， 不可作假证供， 当孝敬父母。"
21 他说： "这一切我从小都遵守了。"
22 耶稣听了， 就告诉他： "你还缺少一件， 应当变卖你一切所有的， 分给穷人， 你就必定有财宝在天上， 而且你还要来跟从我。"
23 他听见这话， 非常忧愁， 因为他十分富有。
24 耶稣见他这样， 就说： "富有的人要进 神的国， 是多么难哪！
25 骆驼穿过针眼， 比有钱的人进 神的国还容易呢。"
26 听见的人说： "这样， 谁可以得救呢？"
27 耶稣说： "人所不能的， 在 神却是可能的。"
28 彼得说： "你看， 我们已舍弃自己所有的， 跟从你了！ "
29 耶稣说： "我实在告诉你们， 人为 神的国撇下房屋、妻子、弟兄、父母或儿女，
30 没有不在今世得许多倍， 来世得永生的。"
31 耶稣把十二门徒带到一边， 对他们说： "我们现在上耶路撒冷去， 先知所写的一切， 都要成就在人子身上。
32 他要被交给外族人， 受戏弄， 被凌辱， 他们要向他吐唾沫，
33 鞭打他， 杀害他； 第三日他要复活。"
34 这些话的含义对门徒是隐藏的。他们听了， 一点也不明白， 不知道他说的是什么。
35 耶稣走近耶利哥的时候， 有一个瞎眼的人坐在路旁讨饭，
36 他听见人群经过， 就问是什么事。
37 别人告诉他， 是拿撒勒人耶稣经过。
38 他就喊叫说： "大卫的子孙耶稣啊， 可怜我吧！ "
39 在前头走的人责备他， 叫他不要出声； 但他越发喊叫： "大卫的子孙， 可怜我吧！ "
40 耶稣站住， 吩咐领他过来。等他走近， 就问他：
41 "你要我为你作什么？"他说： "主啊， 叫我能看见！ "
42 耶稣说： "你就看见吧！ 你的信使你痊愈了。"
43 他立刻看见了， 就跟随耶稣， 颂赞 神。众人看见这事， 也赞美 神。