1 Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal elegyítette.
2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?
5 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9 És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
10 Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.
11 És ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
12 És mikor azt látta Jézus, elõszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbõl!
13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsõíté az Istent.
14 Felelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?
17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.
18 Monda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:
24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
26 Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29 És jõnek napkeletrõl és napnyugatról, és északról és délrõl, és az Isten országában letelepednek.
30 És ímé vannak utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik utolsók lesznek.
31 Ugyanazon napon jövének [õ] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az õ kis csirkéit az õ szárnyai alá, és ti nem akarátok!
35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljõ [az] [idõ,] mikor [ezt] mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!
1 就在那时候， 有几个在那里的人， 把加利利人的事告诉耶稣， 就是彼拉多把他们的血和他们的祭物搀在一起的事。
2 他回答： "你们以为这些加利利人比其他的加利利人更有罪， 才这样受害吗？
3 不是的， 我告诉你们， 你们若不悔改， 都要这样灭亡。
4 你们以为从前西罗亚楼倒塌的时候， 压死的那十八个人， 比一切在耶路撒冷的居民更有罪吗？
5 不是的， 我告诉你们， 你们若不悔改， 也都要这样灭亡。"
6 耶稣讲了这样一个比喻： "有一个人把一棵无花果树栽在自己的葡萄园里。他来到树那里找果子， 却找不到。
7 他对管园的说： ‘你看， 这三年， 我来到这棵无花果树那里找果子， 却找不到， 把它砍了吧！ 何必白占地土呢？’
8 管园的说： ‘主人， 今年且留着它， 等我把周围的泥土挖松， 加上肥料；
9 以后结果子就罢， 不然， 再把它砍了。’"
10 安息日的时候， 耶稣在会堂里教导人。
11 有一个女人被邪灵附着， 病了十八年， 弯腰曲背， 完全直不起来。
12 耶稣看见了， 就叫她过来， 对她说： "妇人， 你脱离这疾病了。"
13 耶稣用双手按在她身上， 她立刻直起腰来， 颂赞 神。
14 会堂的主管， 因为耶稣在安息日治病， 就气忿忿地对群众说： "有六天是应当作工的， 你们可以在这六天里来求医， 但在安息日却不可以。"
15 主说： "伪君子啊， 你们哪一个人在安息日， 不从槽那里解开牛、驴， 牵去喝水呢？
16 何况这个女人是亚伯拉罕的后裔， 已经被撒但捆绑了十八年， 不应当在安息日解开她的捆绑吗？"
17 他说完了这些话， 那些与他为敌的人都惭愧； 群众却都因他所行一切荣耀的事欢喜。
18 耶稣说： " 神的国好像什么呢？我要把它比作什么呢？
19 它好像一粒芥菜种， 人拿去种在自己的园子里。它长大了， 成为一棵树， 甚至天空的飞鸟也在它的枝头搭窝。"
20 他又说： "我要把 神的国比作什么呢？
21 它好像面酵， 女人拿去放在三斗面里， 直到全团发起来。"
22 耶稣经过各城各乡， 往耶路撒冷去， 沿途教导人。
23 有一个人问他： "主啊， 是不是只有很少的人得救呢？"他对众人说：
24 "你们应当竭力进窄门！ 我告诉你们， 将来许多人要进去， 却是不能。
25 等到家主起来关上门， 你们站在门外叩门说： ‘主啊， 给我们开门！ ’他要回答你们： ‘我不知道你们是从哪里来的。’
26 那时， 你们要说： ‘我们在你面前吃过喝过， 你也在我们街上教导过人。’
27 他要说： ‘我告诉你们， 我不晓得你们是从哪里来的； 你们所有作恶的人， 离开我去吧！ ’
28 当你们看见亚伯拉罕、以撒、雅各和众先知都在 神的国里的时候， 你们却被赶到外面去， 在那里必要哀哭切齿。
29 从东从南， 从西从北， 将有人来， 在 神的国里吃饭。
30 在后的将要在前， 在前的将要在后。"
31 就在那时候， 有几个法利赛人来对耶稣说： "你离开这里走吧！ 因为希律想要杀你。"
32 他说： "你们去告诉那个狐狸， 今天明天我赶鬼医病， 第三天我的事就完成了。
33 然而， 今天明天后天， 我必须前行， 因为先知不能在耶路撒冷以外丧命。
34 耶路撒冷啊， 耶路撒冷， 你杀害先知， 又用石头把奉派到你那里的人打死。我多次想招聚你的儿女， 好像母鸡招聚小鸡到翅膀底下， 只是你们不愿意。
35 你看， 你们的家必成为荒场留给你们。我告诉你们， 从今以后， 你们一定见不到我， 直等到你们说： ‘奉主名来的， 是应当称颂的。’"